Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
28 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) A földrengések mintha a végső idők előhírnökei lettek volna. Az azokat megelőző háborúké és lázadásoké, melyek eljöveteléről Maximilla utolsó éveiben jósolt,145 s melyeket megemlít Lukács evangéliuma is (XXI,9.). A távoli vidékekről is felkeresett, híres „pogány” szentély romba dőlése pedig akár Isten haragjának a jele is lehetett, aki végre lesújtott a „bálványszobroknak” szentélyeket emelő „pogányokra”. (111.7.4.) Miután Krisztus parusiaja146 Maximilla halálának tizedik évfordulóján sem következett el, a montanista mozgalom, hogy leküzdje a fenyegető krízist, befelé fordult, és lendületét vesztve, megmerevedett. A montanizmus második szakasza - legalábbis Phrygiában — semmilyen új vonást nem tudott felmutatni. Az alapítóként tisztelt Montanos próféciáiban (és talán tanítványai révén hátrahagyott írásaiban) lejegyzett tanítások és próféciák szigorú követése jellemezte ekkor a szekta belső életét, valamint az a hívőkkel szembeni követelmény, hogy rigorózusan megtartsák a Montanos és „prófétanői” által kinyilatkoztatott parancsokat. A megmegújuló khiliasztikus várakozások147 lezáródásával a montanizmusnak már nem volt a jövőnek szóló valódi üzenete. Néhány további következtetés (111.8.1.) Hogy a montanizmus lényegét, megnyilvánulási formáit és elterjedésének okát jobban megérhessük, vissza kell térnünk keletkezésének helyéhez, Phrygiához. A provinciális lakosság alsó rétegeinek körében erős missziós tevékenységet kifejtő montanizmus148 itt már létrejöttének időszakától fogva a társadalom szinte egésze számára szóló üzenettel bírt. Akárcsak az egykori igehirdetők, Montanos sem a már egyszer megjelent Krisztusról tanított, hanem a várva-várt Krisztusról, aki a világ végén jön el. Az alapítójáról később montanizmusnak is nevezett phrygiai szekta ezért — amiként több más szempontból is — mintegy a zsidó felkelések messianisztikus hite folytatásának tekinthető... A közeli megváltás ígérete már önmagában véve is alkalmas lehetett arra, hogy megnyerje a császári nagybirtokon (saltus) foglalkoztatott, az tus basileas); és az ebből a szempontból kevéssé jelentős XX. oratióban. A Nyugat-Kis-Ázsia szá- mos városát érintő Kr. u. 148. évi — ugyancsak pusztító hatású — földrengésről (vö. Aristeid. or. XXIII,74. — ed. Keil) nincsenek közelebbi értesüléseink. A Kr. u. 149/150 táján végbement katasztrofális rengéssorozathoz, amely megannyi más várost is érintve, szinte a földdel tette egyenlővé a lesbosi Mytilénét, 1. Aristeid. or. XLIX (’Hieroi logoi' 3), 38 skk. Talán ez utóbbira hivatkozik Eusebios ‘ligyhadtörténet'-ében: (HE) IV 13,4. — [2] A térségben gyakori földrengések kronologikus öszeállítását adja L. Robert, Documents d’Asie mineure, Bull, corresp. hell CII (1978), 385-407 (K: Seismes). Néhány további példával 1. még C. A. Behrt ANRW II 34,2 (1994), 1191 skk. L. a Névtelen közlését Eusebiosnál: HE V 16,18(sk). 146 Vö. Máté, XXIV,3; vö. még XXIV, 27 skk. és 37 skk. Apocal. ,4-6. 148 Vö. Kuseb. HE V,14. és 3,4.
