Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

Közép-Phrygia montanizmusa

23

rusztikussá váló - jogát azonban, mint fentebb már jeleztük, ekkor még nem lehetett nyíltan kétségbe vonni. Egyházi ellenfeleik ezért határoztak úgy, hogy többé semmilyen formában sem folytatnak elméleti vitát az amúgy is meggyőzhetetlennek bizonyult montanistákkal.124 Egy olyan, álláspontjából mit sem engedő ellenféllel, akit a phygiai térség lakóinak régtől fennálló khiliasztikus várakozása, és az itteni prófétikus hagyomány egyaránt támogatott.125

montanisták esetében - egyaránt működtek női és férfi próféták is. Közéjük tartozott a „hetek” körében tevékenykedő Fülöp evangélista - ’akit tanáccsal látott el a Lélek’ (ApCsel. VIII,29.), és négy hajadon leánya, akik apjukhoz hasonló prófétai képesség birtokában voltak a Fülöp körül kialakult prófétikus-karizmatikus millió megtestesítőjeként (ApCsel. 6,5; 8,4-40; 21,8 sk. - Az utóbbi helyhez 1. J. Rolojf kommentárját: Das Neue Testament Deutsch. Teilband 5: Die Apostelgeschichte. Übersetzt u. erklärt vonj. R., Göttingen 1981 = Evangelische Verlagsanstalt Berlin, 1988; 310.). Ugyancsak próféta volt az 'Apostolok Cselekedetei'-ben említett Agabos (11,28; 21,10 sk.). De voltak hitbéli eligazítást nyújtó vándortanítók is. Még a későbbi időkben — az apostolok halála után, a második keresztény nemzedék korában —, egészen az első század végéig, a második század elejéig is tevékenykedtek az egyházban vándorpróféták, vándorapostolok és tanítók (vö. Did. X,7 skk.). Gyakoriak voltak az egy adott gyülekezeten belül tartósan jelenlévő próféták is: a Poimén (’Pásztor’) címen ismert apokaliptikus mű szerzője, az apostoli atyák korában a rómavárosi gyülekezetben tevékenykedő laikus, Hermas is prófétának tartotta magát. A harmadik keresztény nemzedék életében azonban már nem volt tényleges jelentőségük a rigorózusan aszké- tikus erkölcsi normákat képviselő vándorprófétáknak és vándorapostoloknak. A vándorhierarchia helyébe, amint az ugyancsak ismert, a helyi hierarchia lépett, egy hosszú fejlődés szerves következményeként. A mindinkább megszilárduló püspöki egyházakban már nem volt helye a korábbi értelemben vett prófétáknak.

— [2] Itt csupán csak jelezni tudom, hogy mindezt, bizonyos mértékben, a montanista mozgalom fellépése is elősegítette talán. ,,A montani^musnak a katolikus egyházra tett hatása leginkább abban nyilvánult meg — írja összegző jellegű munkájában H. Chadwick - hogy megerősítette a%t a meggyőződést, hogy a kinyilatkoztatás az apostoli korral lezárult. [...] Iréneusz volt az utolsó író — jelenti ki a neves szerző —, aki még a csoda és a kinyilatkoztatás eszkatologikus korához tartozónak tekinthette magát!' In: A korai egyház (angol eredeti: London 1967), Budapest, Osiris kiadó, 1999; 48. Újabban vö. még ehhez H. Paulsen, Die Bedeutung des Montanismus für die Herausbildung des Kanons, Vig(iliae) Chr(istianae) XXXII (1978), 19-52.

Lentebb még részletesebben is kitérek arra, hogy Phrygia a montanizmus további terjedésének gátat szabni kívánó egyházi vezetői — a régió Eusebios 'Egyháztörténeté'-bői is ismert orthodox püspökei és presbiterei — ebben a helyzetben azt látták az egyedül célra vezető megoldásnak, ha regionális gyűléseket (jynodoi) hívnak össze. Ezeknek a helyi zsinatoknak el kellett ítélniük az „új próféci- át”, egyúttal pedig ki kellett dolgozniuk a montanista „prófétákkal” szembeni fellépés dogmatikai alapjait.

Eusebios Egyháztörténet’-é.nek közlése szerint a phrygiai Hierapolis püspöke, Papias (aki Kr. u. 130 körül, vagyis alig egy emberöltővel Montanos „prófétaként” való fellépése előtt töltötte be jelentős egyházi tisztét) „egy ezer esztendős korszak eljöveteléről" beszél, amikor is a halottak fel fognak támadni, és „Krisztus országa a testi értelemben valósul meg a [...] földön". HE III 39,11-12.

— [2] Talán nem lehet véleden, hogy Papias püspöki székhelye, a phrygiai Hierapolis (ma: Pamukkale) épp az a hely volt, ahová élete vége felé Fülöp apostol visszavonult, és ahol Fülöp négy prófétai képességekkel megáldott leánya („a négy prófétanő”) nyilván ezt követően is tevékenykedett: Euseb. HE III 31,3-4 sk. és 39,9; vö. ApCsel XXI,8-9. Ugyancsak ezen a tájon (az antimontanista egyházi író, Miltiadés szerint azonban nem itt, hanem Philadelphia térségében) lépett fel a két phrygiai „próféta”, Ammia és Quadratus is: HE V 17,4.