Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

24

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

Hierarchizálódó egyházi vezetés és profetikus inspiráció... Mindez azonban több volt a pap és a próféta már az ótestamentumi iratokból is ismert konfliktusánál.

(III.5.3.) Korán felismerve a formálódó püspöki egyházakat a montanista mozgalom részéről fenyegető veszélyt, a helyi zsinatok hamarosan érintkezésbe léptek egymással.126 A távolabbi közösségek vezetőivel levelet váltottak, ha azok számára (jobbára idős, vagy idősebb emberek voltak!) a földrajzi távolság megnehezítette e félreeső vidéken való személyes megjelenést. Ezek így ugyancsak levélben fejtették ki véleményüket. Eusebios közléséből tudjuk, hogy ,,a^ ázsiai ésphrygiai testvérek” így kapták meg a montanizmust elítélő iratot a „lyoni mártíroktól”, a galliai Lugdunum börtönükben kivégzésükre váró keresztényeitől (HE V 1,2-3; 3,4.).127 Ugyancsak Eusebios számol be arról, hogy miként váltottak levelet a montanisták „herezise” ügyében Phrygia és Thrákia „orthodox” püspökei.128 Lugdunum és leányegyháza, a közeli Vienna129 keresztényei Róma püspökének is írtak.130 Bár „a% egyházak közötti békességre” szólították fel a feleket131 (az egységben látva az egyház legfőbb erejét a megmegújuló üldöztetésekkel szemben), a püspöki vezetés alatt álló egyházak már nem kívántak tárgyalni a montanistákkal.132 * *

(III.6.1.) A montanista mozgalom, amely kezdetben jelentős sikereket mondhatott magáénak Phrygiában, majd a Phrygiát keletről határoló területeken (így Galada és Cappadocia provincia nyugati peremterületein, véL. ehhez küln. J. Fischer, Die antimontanistischen Synoden des 2./3. Jh., Annuarium historiae Conciliorum [AHQ 6 (1974), 241-273.

Vö. ehhez H. Kraß, Die Lyoner Märtirer und der Montanismus, Jahrbuch für antike und Christentum QAC], Ergänzungsband 8 (1980), 250-266. — Az Eusebios által hosszan taglalt vértanúságra (HE V,l-4.) egyebekben Kr. u. 177-ben került sor, Marcus Aurelius uralkodása alatt: vö. A. R. Birley, Marcus Aurelius. A Biography, London — New York 2000 (az 1987. évi második, javított kiadás változadan utánnyomása; 19661); 201/202 skk (további irodalmi hivatkozásokkal).

m HE V 19,3 sk.

129

A galliai Lugdunum - mint mondtuk - ma a franciaországi Lyon, Vienna pedig a közeli Vienne. A „lyoni mártírok” által küldött levél címzettjeként szereplő római püspök Eleutherios volt.

Vö. Eusebios, HE V 1,2. és V 3,4.

Eusebios, HE V 3,4.

Montanost és követőit ekkor még nem üldözhette az egyház. Az „orthodox” hiten maradt gyülekezetek azonban mereven elzárkóztak a „csaló szervezetnek ” mondott szektától, „hamisprófétáitól”, és más igehirdetőitől. (Tés pseudús tautés taxeós lés epikalumenés neas prophéteias. - Az Eusebiostól idézett Serapión, a szíriai Andocheia az apostoloktól számítva talán kilencedik püspöke nevezte a montanistákat így. A szervezetként /

taxis/ való meghatározás, többek között, a montanista mozgalom kiterjed voltára utal: HE V 19,2.) A „nagyegyház” mellett kitartó mártírok is megtagadták a közösség vállalását a montanista vértanúkkal. Mint az Eusebiostól idézett Névtelen írja, „elkülönülnek tőlük és ügy halnak meg hogy nem lépnek közösségre velük, mert nem akarják beleegyezésüket adni ahhoz a szellemhez, aki Montanoszpn és a nőkön keresztül nyilatkozott meg” (HE V 16,22; vö. még V 16,12. — A

vértanúságra egyebekben a phrygiai Apameiában került sor, s az itt elbeszélt eset az ugyancsak phrygiai Eumeneia keresztény gyülekezetét osztotta meg.