Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Genus felicitas
24 Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006) műveltsége valóban diadalmas magasságokba szökkent. Vagy megvizsgálni az igazságot: miért nem válhatott Erdély a művelődésben vezető, vagy legalábbis élenjáró országok csoportjának a tagjává. Comenius itteni működése ezt az utóbbi lehetőséget kínálja, mert a kérdést ő is feltette magának. A Gentis felicitas-h&n, ebben a II. Rákóczi Györgyhöz intézett dörgedelmes hangú iratban21 a koldus állapotánál is nyomorúságosabb viszonyainkat festi. És a javaslata: a fejedelem változtasson ezen a helyzeten, ügy ír, mintha csak elhatározás kérdése lenne a gyökeres átalakítás. Ekkor Comenius persze már túl volt a nagy csalódáson. Rákóczi Zsigmond meghalt, mielőtt bármilyen eredményt elérhetett volna a nagyszabású tervek megvalósításában. De bizonyosan nem csak a csalódás láttatta olyan végtelenül szerencsétlennek a viszonyainkat. Comenius mégis vitára késztet. Nem ugyan a diagnózisával. A nyomorúság rajza lényegében nyilván helytálló, árnyalatokon pedig nincs értelme vitatkozni. Az előírt orvosság azonban aligha ért valamit. Elhatározással nálunk a Gentis feliätas szép programját nem lehetett megvalósítani. Mert az erdélyi fejedelem népe nem lusta volt, hanem a társadalmi kötöttségek páratlanul merev formái között tehetetlen. Ezért kell Zsigmond házasságától és a természeti törvényről éneklő szombatosoktól éppen nem a hasonlóságok, hanem az angliai állapotoktól való eltérések keresgélése felé továbbmenni. Ilyen különbözőségek valószínűleg vég nélkül állnának rendelkezésre. Comenius azonban segít választani. A fejedelem elé terjesztett Gentis felicitas ugyanis azt a feltételezést sugallja, hogy a helyzet megváltoztatására a lehetőség a fejedelem kezén van. Comenius ilyen módon azzal, hogy nem politikai röpiratot fogalmazott az egész országot érintő ügyben, hanem - formáját tekintve — beadványt terjesztett elő, a hatalom gyakorlásának mechanizmusára tereli a figyelmet. És itt feltétlenül igaza volt, mert az erdélyiek valóban nem tehettek semmit a fejedelmek nélkül. A hatalom gyakorlásának másik pólusa ugyanis, az országgyűlés, itt rendkívül sajátos formában létezett: az erdélyi diétákat a fejedelmek rendelték ki.22 Két kamara nem volt, mert nem létezett születési arisztokrácia. Ennek a körülménynek megfelelően senki nem jogosult az országgyűlési megjelenésre. Alakulóban volt ugyan aló. század végére egy olyan uralkodó elit, amelynek a tagjait szokás volt meghívni a diétákra. Az előkelő családoknak ez a köre azonban akkor sem működött önálló rendként, a 17. századi fejedelmi hatalom pedig egyszerűen ignorálja a létezését. Szeszélyes tetszése szerint jelöli ki azokat, akik meghívót - regalist — kapnak. Az ő megjelenésük viszont kötelező. Ezek mel21 Gentis felicitas. In: JACOO. 13. Ed.: NOVAKOVÁ, JULIE-STEINER, MARTIN. Pragae, 1974. 37- 60. p. Részletes irodalmi tájékoztató: Uo. 61-62. p. 22 TrÓCSÁNYI ZSOLT: Az erdélyi fejedelemség korának országgyűlései, 1541—1690. Bp. 1976.
