Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Comenius magyarországi elképzeléseiről. A Sermo secretus és a Genus felicitas
Comenius magyarországi elképzeléseiről 23 A szombatos énekeket többnyire titokban másolták már akkor, amikor ez a sztoicizmus furcsa megjelenési formájaként kialakult vallásosság — a 17. század elején — a magas szellemi és társadalmi rangúak körén túllépve népi vallásossággá vált.18 A század elejétől már törvények tiltották a gyakorlását, 1638-ban az inkvizíció kegyetlenségével vetekedő kiirtási kísérleten is átesett. A zsidózók felekezete mégis szívósan élt Erdélyben. A föld alá szorított kénytelenségben alkalmazkodott a hívek igényeihez, hiszen a hivatalos egyházak megtartó eszközeivel nem rendelkezett. Azt hiszem, ez lehetett az oka annak, hogy a népművelést, a mindennapok ügyeiben való tájékoztatást a szombatosok részévé tették az istentiszteletnek. A gyülekezeti énekekbe foglalták. Mert minek tekinthető, ha nem népművelésnek, ha falusi gyülekezetek a természet jelenségeibe rejtett törvény hatalmáról énekelnek? A költői panteizmus nyugalmával hirdetik az emberi biztonságot? „Útját minden teremtett állat tartja ... Oly nagy, vagy kis féreg nincs e világban, Ki ő célját áthágná valaha. Szél, felhő, zápor, jég, hó, villám, dara, Tavasz, nyár, ősz, tél marad határában” — énekelték titokban sokhelyütt.19 A szombatos énekek világképe ptolemaioszi: Isten „a földet középen felfüggesztette” — állítja az egyik. S még vitatkozik is: „emberség annak oka, Hogy erőtlen szemfény nem úgy láthatja”, ahogyan a valóságban az „egek” a föld körül forognak.20 Igaz, Kopernikusszal ellenkezik. De nem osztoztak-e a szombatosok sok lángelme-kortárs felfogásában? A lényeges azonban a rózsakeresztes felvilágosodás legfelsőbb szellemi szintjein is tulajdonképpen nem a válasz, hanem maga a kérdés volt. Mennyivel nagyobb teljesítmény viszont ezek iránt a kérdések iránt a műveltség alacsonyabb szintjén érdeklődni. Már-már gyötrő szellemi kíváncsiság késztethet csak valakit, hogy a testi gyötrelem kockázatát vállalva — hiszen a szombatosok tiltott vallást gyakorolva jöttek össze a gyülekezetekben — foglalkozzék velük. Tovább menve: valószínűleg az egész társadalom művelődési igényeit minősíti az, ha egyes csoportjai istentisztelet keretében a kor legnagyobb elméit foglalkoztató tudományos problémákról énekelnek. Végül is világos: Erdély műveltségében a 17. század közepén valóban sok elem emlékeztet a tudományos forradalom kitörését közvetlenül megelőző szellemi állapotok összetevőire. Comeniusnak az évszázad esküvőjét, illetve az 1641-es Angliát idéző célzásai mintha indokoltak lennének. Innen a továbbgondolás két iránya adódna. Lehetne a hasonlóságok keresését folytatni, és bizonygatni, hogy Erdély 17. századi 18 DÁN RÓBERT: Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és héber nyelv Magyarországon. Bp., 1973. 19 Szombatos énekek. Régi magyar költők tára, XVII. század. 5. köt. Szerk.: VARJAS BÉLA. Bp.. 1970. 92-93. p. 20 Uo. 242. p.
