Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Drabik Miklós, a lehotkai próféta

Drabik Miklós, a lehotkai próféta

9

Morvaországból, amikor a protestánsokat a cseh korona országaiból kitiltó végzés nyomán széthulló egyházak tagjai közül sokan jöttek Magyarországra.

Drabik mint a cseh testvérek egyik gyülekezetének a papja menekült, híveivel együtt érkezett, és velük telepedett le, felekezete sajátos vallási tanításai szerint szigorúan zárt közösségben. A cseh testvérek számára természetes volt az elzárkózás, otthon is kissé titokzatos együttesekben éltek. Drabik azonban — úgy látszik — másoknál nehezebben viselte az emigránsok kitaszítottsággal súlyosbított elszigeteltségét. Az állandó ösz- szezártság a többieknek sem lehetett könnyű, voltak is köztük torzsalkodások, de senki nem került annyiszor és olyan élesen konfliktusba a gyülekezettel, mint éppen 6.

Az első nagy botrány Drabik körül valószínűleg mondvacsinált ürügygyei robbant ki. Megfosztották őt papi hivatalától, méghozzá azzal az indokkal, hogy — egyházi személyhez méltatlanul — posztókereskedéssel foglalkozik. A kereskedés vádja önmagában helytálló is volt, Drabik valóban vásározott, de szinte hihetetlen, hogy pusztán emiatt került volna ilyen méltánytalan helyzetbe. A cseh testvérek között igen megbecsült papi méltóság elvesztésénél mélyebb megalázás aligha érhette volna, pedig csak ugyanazt cselekedte, amit a lelkésztársai is csináltak. Elég egy pillantás a lednicei uradalom szolgáltatásainak nyilvántartására, és kitűnik: az itt élő cseh testvér lelkészek valamennyien pénzadót fizettek. Kellett hát valamilyen kenyérkereső foglalkozást folytatniuk, hogy a pénzt előteremtsék. Posztókereskedéssel vagy mással; ha egyszer nem élvezték a magyar egyházak papjainak egyetemes adómentességét, akárhogyan is, meg kellett szerezniük az adó összegét.

Drabik körül kezdetben talán csak az irigység — mert másoknál ügyesebben kereskedett —, vagy az ellenszenv — mert a többieknél önzőbben élt a száműzetésben — kavarta a rossz hangulatot. Attól kezdve azonban, hogy prófétaként lépett fel, állandóan villongások középpontjába került. A körülötte élők nehezen fogadták el, hogy éppen azt tekintsék az isteni akarat tolmácsának, aki maga is tolmácsra szorul, akit az egyházi elöljárók megfosztottak a prédikáció jogától. Drabik látomásai egy izgalmas nap éjszakáján jelentkeztek először. 1638-ban, amikor már tíz esztendeje élt száműzetésben, hazament Morvaországba eladni egy szőlőt. Értheteden, hogyan mert erre az útra vállalkozni, hiszen tudhatta, otthon mindenki ismeri. Elég, ha egy rosszakarójával találkozik, és a legnagyobb kellemetlenségei lehetnek. így is történt: valaki feljelentette, üldözőbe vették, futással mentette az életét. A végsőkig kimerültén, elkeseredetten ért vissza Lehotkára. És ekkor történt a csoda: éjszaka jelenést látott. Óriás hadak közeledését előbb északról; a másik még nagyobb sereg, keletről jött. Majd szózatot is hallott: „Elnyomóitokat elpusztítom.” ígéretet kapott rá, hogy a vallásuk miatt száműzöttek — diadallal — visszatérhetnek hazájukba. A következő, 1643-ban történt jelenés után a látomások széles körű pub-