Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 2. szám - PÉTER KATALIN TANULMÁNYAI - Péter Katalin: Drabik Miklós, a lehotkai próféta

10

Egyháztörténeti Szemle VII/2 (2006)

likálásához legcélravezetőbb akciót választotta, hírt adott róluk Comeni- usnak.

Drabik és Comenius

A később oly nagy tudósként tisztelt pedagógus és politikus az 1640-es évek elején még csak a cseh testvérek egyházi elöljárójaként volt jelentős és a tudósok — nem túlságosan széles — körében számon tartott. Ekkor még senki sem sejthette, milyen nagy hírre fog emelkedni, hogy kora legnagyobb politikusai fognak versengeni az ismeretségéért, de a Drabik számára elérhetők között mindenképpen ő volt a legkimagaslóbb személyiség. Valamikor együtt jártak iskolába, hasonló vidéki jelentéktelenségből indultak, de mire a száműzetés keserűsége rájuk szakadt, Comenius már magasra hágott az egyházi hierarchia lépcsőzetén, Drabik ellenben el sem mozdult a legalsóról.

Comenius hitte is, nem is Drabik látomásait. Drabik morvául írt szövegeit mindenestre lefordította latinra, de sürgető hívását, hogy'’ költözzék Magyarországra, hosszú ideig elhárította. Végül mégis eljött, néhány évig Patakon lakott, de a lehotkai próféta csak nagyon sokára kapta meg tőle az igazi elégtételt. Tulajdonképpen csak 1657-ben, amikor Comenius kiadta Amszterdamban a látomások leírását, bőséges kommentárral és két másik csehországi próféta szövegeivel együtt. Ebből már ország-világ láthatta, s a tudós-politikus maga is leírta a jegyzetekben, hogy a próféta adjunktusának, segédjének tekinti magát. O a morvául írt szövegek fordítója, az isteni akarat terjesztője, de az igazi főszereplő Drabicius, aki közvetlenül kapja a kijelentéseket és a parancsokat, a világban viszont nehezen mozog. Ezért rendelt neki Isten segítőt Comenius személyében.

A látomások

A próféciákat nem véletlenül tárták a világ elé épp 1657-ben. Nem volt szükség a világpolitika különösebben éles szemű megfigyeléséhez, hogy azt higgyék, Drabik jövendölései ebben az esztendőben végre megvalósulnak. A látomások pedig már régóta hitegettek.

Kezdődött I. Rákóczi Györggyel. Drabik először úgy tudta, ő lesz az Istentől küldött szabadító, aki Észak és Kelet erejét összefogva megsemmisíti Babylon — az osztrák ház — hatalmát. A fejedelem azonban, bár részt vett a harmincéves háborúban, majdnem egész Európa közös ellenségével szemben, nem válthatta be a személyéhez fűződő reményeket. Aztán a fiatal, rokonszenves Rákóczi Zsigmond következett, a kisebb fiú, akit betegség ragadott el 1652-ben anélkül, hogy jóllehet szándéka volt rá, kísérletet tehetett volna e térség sorsának megváltoztatására. Sokáig szóltak róla a Drabikot látogató mennyei ígéretek, ő volt az isteni szándékok letéteményese azelőtt, hogy bátyja, II. Rákóczi György került a jóslatok középpontjába. 1657-ben már a fiatal fejedelemben volt mindenki reménye, a Habsburgok bukásában bízók tőle várták, hogy az európai protes-