Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
Közép-Phrygia montanizmusa 21 Montanos és „prófétanői”, miután megragadta őket a Lélek, eksztatikus állapotban (vagyis oly módon, hogy nem voltak szellemi képességeik teljes birtokában) a „Vigasztaló” kijelentéseit közvetítették. Az eksztatikus próféciát tehát itt nem egy harmadik személy közvetítette, mint a bibliai próféták esetében, vagy miként János tette azt ’Jelenései-benm. A montanista próféciák esetében a kinyilatkoztatás a Szentlélek közvetlen beszéde volt, amely a próféta száját használta eszközül.112 (III.4.) Mindazonáltal, amikor az egyes szám első személyben prófétáié Montanos azt mondja: „En vagyok a Paraklétos” (Didymos, ’De trinitate’ 111,41.), ezzel nem azt állította magáról, hogy azonos lenne a mindinkább „az igazság Eelke”-ként vagy „a Szentlélek”-ként — is — értelmezett ParaklétosszaU13 Mindezzel „csupán” annyit kívánt közölni hallgatóságával, majd később híveivel, hogy általa nyilatkozott meg a Lélek.114 Azt, hogy ő lenne az, akit — a korai keresztény tanítások szellemében — Jézus megígért, majd János meghirdetett evangéliumában. (III.5.1.) A montanisták azzal az igénnyel léptek fel a térség valamennyi — hívükké szegődött, vagy tanaiktól még csak kevéssé érintett - gyülekezete előtt, hogy ismerjék el a három „próféta” kijelentéseinek sugalmazott voltát. Ha nem, úgy istenkáromlás, a Szentlélek semmibevétele lenne az. Ennek megítélése az első időkben bizonytalanságot keltett az egyházban. Egyesek isteni eredetű kinyilatkoztatásoknak ítélték, míg mások a démoni erők művének tartották115 az „új próféták” által hangoztatott jövendöléseket. Némi habozás és bizonytalankodás után a jelentősebb kis- ázsiai gyülekezetek, illetve azok vezetői heves ellenállást fejtettek ki a falusias települések után lassan a térség városi közösségeiben is elterjedő116 „prófétikus”-mozgalommal szemben. ' Apocal. XX3I,6;8.: “És e%t mondta nekem: >>E%ek a% igék megbízhatók és igazak, mert azúr, a próféták lelkének Istene kühlte el angyalát, hogr közp/je szolgájával mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie [...] Én, János hallottam és láttam ezeket, és amikor hallottam és láttam, leborultam az angyal lába előtt, [..] aki megmutatta nekem ezeket Vö. H. Chadwick, A korai egyház, Budapest 1999 (angol eredeti: London 1967.); 47. — Számos más, itt nem említett részlethez 1. H. Kraft tanulmányát: Die altkirchliche Prophede und die Entstehung des Montanismus, ThZ XI (1955), 249-271. Újabban vö. még A. Daunton-Fear, The Ecstacies of Montanus. In: StPatr XVIII (szerk. E.A. Livingstone), Oxford 1982; 648-651. János evangéliuma XIV,16-17., ill. XIV,26. A korábbi teológiai irodalom alapján hasonlóképpen értelmezte Montanos e kijelentését már Watryó L. is: Az ókeresztény egyház és irodalma. Ókeresztény írók 1, Budapest, Szent István Társulat, 1980; 95. Vö. ehhez Eusebios fentebb hivatkozott, a Priscilla és Maximilla „démonjának” kiűzésére tett „orthodox” kísérletet elbeszélő közléseit. A montanista mozgalom falusias jellegét hirdető korábbi nézetekkel szemben így Williams is: „The Montanists Movement” (1989), 340 sk. - Egyebekben már a Kr. u. 5. században élt és alkotott Sózomenos is leírja Egyháztör/énet’-ében> hogy a montanisták a falvakban és a városokban egyaránt tartottak fenn ’püspökségeket’: História ecclesiastica VII 19,2. Sőt, mint arra egy - alapossága mellett invenciózus voltával is kitűnő - tanulmányában W. H. C. Frend is kitér, az orthodox keresztények és a montanisták közötti korai összecsapások egyik kiváltó oka éppenséggel az olyan városi közösségek feletti ellenőrzés megszerzése volt, mint Ankyra. Kis-Ázsia területén kívül pedig (az Orontés melletti) Antiocheiához hasonló jelentőségű nagyvárosoké: „Montanism”, BJRL70,3 (1988), 32 sk.
