Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

20

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

A világ közeli elmúlásába (sjnteleia [se. aiórtos\) vetett megingathatatlan hittel szoros összefüggésben adódott a mozgalom követőinek legfőbb feladata: a Krisztus második eljövetelére való szellemi-erkölcsi felkészülés előkészítése. A számos szigorú, aszkétikus életvitelt hirdető szabály (a heti kétszeri böjt,108 illetve később a szokásos negyvennapos böjt helyett az évente háromszor negyvennapos böjtölés; a második házasság oltása; a hit nyílt megvallásának követelménye, akár az élet árán is, a római hatóságokkal szemben stb.109) gyakorlati oldalát jelentette a montanista mozgalomnak. A montanizmus azonban nem ez által vált előbb elutasított, a konstantini fordulat után hivatalosan is megbélyegzett, majd végül az egyházzal mindinkább összefonódó állam által is üldözött eretnekséggé110.

A montanista próféciák szociális tartalma, az őskeresztények vagyonközösségéhez és a hierarchiát még alig ismerő gyülekezeteihez való visszatérés radikális formában meghirdetett igénye már önmagában véve is a montanista mozgalomnak a „nagyegyháztól” (Großkirche) való elismer- hetősége ellenében hatott. Az első időkben azonban leginkább a Jézus második eljövetelét, illetve a világ közeli végét hirdető próféciák kinyilatkoztatásának közvetlen formáp. volt az, ami kiváltotta az orthodox presbiterek és püspökök a montanista tanok ellen intézett heves támadásait.

(III.3.) A montanista tanítások terjesztésének eszköze a prófétaság, megnyilvánulási formájuk pedig „a Lélektől eltöltött próféta” a híveknek az önkívülettel határos állapotban tett kinyilatkoztatása volt. Ez részben az apostoli kor hagyományaihoz való visszatérést jelentette. Miként Markion, Montanos is a korai keresztény gyülekezetek eszméihez akarta híveit visszavezetni egy olyan korban, amikor az egyház már a világban, a „császár országában” is kereste helyét. Másfelől viszont — mint majd látni fogjuk — a prófétaként való fellépés ezen formája messzemenően meghaladta az egyháztól elismert korábbi gyakorlatot.

Ehhez küln. Tertullianus De ieunio (,A böjtről) címet viselő írását, amely — mondanivalója lényegét tekintve - a montanista böjti fegyelem apológiájának tekinthető.

Vö. Tertullianus, ’De fuga in persecutione ’ ( A menekülés a% üldözés id jen) című írásának 9. fejezetét.

L. pl. Honoriusnak, a Nyugat Augustusanak Kr. u. 407. február 22-én kelt, a “phrygek, ill. a priscillianusok” ellen kibocsájtott edictumíx (Codex Theodosianus XVI 5,40. = Th. Mommsen, Theodosiani libri XVI etc., Bd. 1,2, Berlin 1905; 867.). A montanista szekta híveit — jelend ki az állam hatóságainak az “eretnek” szekta híveivel szemben követendő magatártását megszabó császári rendelet - “praecipue meritissima severitate persequimur”. S hogy közelebbről mit ért a “megérdemelt szigor” alatt a törvényhozó, ezt a folytatás teszi világossá, ahol a következőket olvashatjuk: “Huic itaque hominum generi nihil ex moribus, nihil ex legibus sit commune cum ceteris. Ac primum quidem volumus esse publicum crimen, quia quod in religionem divinam commititur, in omnium fertur iniuriam. ” Hasonló hangot üt meg már korábban a Kelet Augustusanak, Arcadiusnak 398. március 4-én kelt rendelete. (Cod. Theod. XVI 5,34. = Mommsen, i.m. 866.). Ugyancsak különös szigorral lép fel a montanista szekta híveivel, ill. az általuk vallót és terjesztett superstitiovA szemben az Arcadius örökébe lépő keleti császár, II. Theodosius: Cod. Theod. XVI 5,48/Kr. u. 410. február 21. = Mommsen, i.m. 871. — A témához rövid összegzésben 1. küln. F. E. Vokes, The Opposidon to Montanism from Chrurch and State in the Christian Empire. In: StPatr IV (szerk. F. L. Cross), Texte und Untersuchungen 79, Berlin 1961; 512-517.