Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Vendel: Erdélyi Gabriella: Egy kolostorper története
Recenziók 199 val ellenőrzi (a körmendi tanúknak mintegy fele azonosítható személye vagy szűkebb családja szerint), összetételükben, kiállításuk módjában nem fedezhető fel szembeszökő eltérés a szokásoktól, ésszerűdenség vagy éppen tudatos manipuláció: a kontrollként felhasznált peres eljárások is hasonló gyakorlatról tanúskodnak. Ilyen tudatos késleltetés után jut el a vizsgálat az egyes tanúk tudásáig, ismereteik forrásáig, s a perben meghatározó szerepet játszó fámáig, mely a pletyka hagyományos környezetében keletkezik, a sorukra várakozó tanúk körében is tovább hat, s jelentős súllyal esik latba a jogvita eldöntésénél. A szerző azonban nem rejti a véka alá, hogy a körmendi kolostorper történeti feldolgozása számára csupán apropója egy másik feladatnak, melynek során az egyéni magatartások, stratégiák, determinációk vizsgálatából általános megállapításokat igyekszik levonni, és ez alapján a közösségek, intézmények Körmenden és a Mohácsot megelőző évtizeden kívül is érvényes működési modelljét próbálja felállítani. E második gondolatmenetre utaló alcímet (Hatalom, vallás és mindennapok) könyve elején pontosan értelmezi Erdélyi Gabriella (14-15. p.) jelezve, hogy őt igazán a társadalom, azon belül is a vallását gyakorló közösség mechanizmusa érdekli. A tanúvallomások egybevetéséből a per szereplőinek, közelebbről az átlag felett és alatt teljesítő tanúk körében két domináns stratégia rajzolható ki, melyeknek pszichológiai és szociológiai összetevői egymással meggyőzően konvergálnak: a korábbi cinkosságot kompenzáló túlzott közlé- kenység és a némaságba burkolózás magatartása. Az előbbi főleg laikus tanúkra jellemző (119-120. p.), míg a másik inkább klerikusokra, a Körmend környéki falvak plébánosaira (121-122. p.). Már ebből a szereposztásból is látható, jó anyagra bukkant az, aki a vallási, egyházi életet érintő kérdéseket kíván megválaszolni a kolostorper dokumentumai alapján. A fejezet egyrészt azzal a tanulsággal szolgál, hogy kimutatható: a jegyzőkönyv nem manipulált, mind formailag, mind tartalmilag hiteles, megállapítható belőle, mit tudtak, gondoltak, éreztek a tanúk a két rend viszályával kapcsolatban. (125. p.) Az aprómunka mélyén rejlő tanulságok ennél távolabb vezetnek: A különféle módszereket ötletesen kombináló elemzés olyan forrásszerűen igazolható s egymást kölcsönösen támogató felismerésekig vezet el, melyek rendkívüli stabilitást kölcsönöznek a feltételezéseket is szükségképpen alkalmazó történeti rekonstrukciónak. 3. Nézzük magát a körmendi válságot, melyben, mint cseppben a késő-középkor válságainak egyike tükröződik. (127-188. p.) Az érvelés e fejezetben két kiemelt probléma köré rendeződik: az egyik a közösség ambivalens viszonya a barátokhoz (élénk vallási kereslet, ugyanakkor a barátok nemi erkölcseinek kifogásolása), a másik gyónási-áldozási szokások értelmezése. E két téma kiválasztása indokolható, noha a felosztás néha szükségszerű ismétlésekhez vezet, vagy ellenkezőleg: a hatásos előadás kedvéért visszatart bizonyos információkat, melynek folytán átmenetileg hézagos marad az érvelés.
