Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Vendel: Erdélyi Gabriella: Egy kolostorper története
200 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Ami a gondolatmenetnek a körmendi civakodáson túlmutató szintjét, a késő-középkori mentalitás sajátosságait illeti, az itt ismertetett kutatások is alátámasztják azt a felismerést, hogy a kegyességi konjunktúra (melyet a körmendi jegyzőkönyvön kívül látványosan dokumentálnak hazai és külföldi műalkotások mint eredetileg vallásos alapítványok), valamint az egyházellenes szólamok, nem hogy nem zárják ki egymást, hanem szorosan összefüggnek egymással. A klérusnak a városi lakosságban való viszonylag magas reprezentációja ellenére országszerte, sőt Európa-szerte elégtelen kínálat mutatkozott a meglévő vallásos kereslettel szemben, s ez táplálta az antiklerikális kritikát. Erdélyi Gabriella viszont az antiklerikális megnyilvánulások terén elsősorban nem a kuli usz hiányosságaira, hanem a barátok „barátnőinek” kérdésére, azaz általában a moralitásra koncentrál, ezzel azonban kissé elsiklik a laikusok elvárásainak, általában felelősségüknek, részvételüknek hangsúlyozása mellett. 4. A kulcsszó a kitekintésben is a „laicizálódás” (189-202. p.), míg a közösség és a klérus kapcsolatának reprezentálására a papválasztásra vonatkozó adatok kínálkoznak. Az Oláh Miklós korabeli egyházlátogatások, azaz a körmendi jegyzőkönyvhöz időben, térben, típusban viszonylag közeli reprezentatív iratanyag vizsgálata révén Erdélyi Gabriella hasonló következtetésekre jut, mint ugyanezen forrás alapján korábban Péter Katalin. A hitválasztás folyamatában a közösségek viszonylagos önállóságára és a földesúri befolyás e téren korlátozott voltára, vagy más szempontból a patrónus közömbösségére lehet következtetni az összdhasonlításból. (201. p.) A Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok sorozat 38. kötete mind téziseiben, mind módszereiben újat hozó, átgondoltan, ritka igényességgel felépített, néhány másodkézből való hivatkozást leszámítva minden adatában pontosságra törekvő, élvezetes stílusban megírt értekezés, mely szabadon, kritikus és kreatív módon használja föl és saját anyagán értelmezi újra mindazt, amit a most virágzó európai történetírói iskolák elméletileg és módszertanilag kínálnak. (Papp Vendel)
