Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

Közép-Phrygia montanizmusa

19

bíró asszonyok100) a — már Páltól is kárhoztatott101 * - gnózissal,102 a filozófiai megközelítések révén elérni kívánt legmagasabb szintű istenmegismeréssel sem volt jelentősebb kapcsolata.103 Az „újprófécia” ugyanis a test szó szerinti feltámadását és a végső idők közelségét hangoztatta. A montanista „próféták”, a magát a János evangéliumában megígért Paraklétosnak (XIV,16-18; 12.) mondó Montanos, és a legközelebbi környezetét alkotó „prófétanők”, Maximilla és a Priscillaként is említett Priska104 azt hirdették, hogy az Úr hamarosan eljön. És miután eljött, mártírjaival ezer éven át uralkodik majd a földön, amiként azt János egykor megjövendölte Jelenései-ben (XX, 1-6 skk.).105

(III. 2.) A montanista tanítások lényege a világ közeli végének várása volt.106 Mindezt az apostoli atyák korából ránk maradt egyik legfontosabb keresztény irat, a ’Didakhé’ is megfogalmazta már, leginkább alábbi kitételével: „Jöjjön el a kegyelem, és múljon el e% a világ” (elthetó charis kai parelthetó ho kosmos hűtős-. Did. X,6.). Maximilla jövendölése szerint, aki kijelentette, hogy utána már nem támad több próféta, a földi világ elmúlásának közvetlenül az ő halála után kell bekövetkeznie (Epiphan. pan. XLVIII 2,4.).107

"Sanctioresfeminas”'. Irénaios, Adversus baereses’ I 13,2 sk.

1 Tim. VI,20-21.

Rövid, ám valamennyi lényegi szempontot felsorakoztató áttekintésben 1. ehhez K. Prümm, H. Rahner ex.. al.) „Gnostizismus”. In: Lexikon fíirTheologie und Kirche, 2. Auf]., Bd. 4. Freiburg 1960; 1021.—1031. és RACh XI (Stuttgart 1981), s.v. Gnosis 1 {Urkenntnislehre) l.C: Christliche Zeit, 486-537.has. (R. Mortlty — C. Colpe, ill. Gnosis II (Gnostizismus); 537-659. (C. Col[)e). Inkább tájékoztató jelleggel vö. ezekhez G. Theissen, Az első keresztények vallása. Az óskeresztyén vallás elemzése és vallástörténeti leírása, Budapest, Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadója, 2001; 323-325. és passim (német ered. 2000), 304 skk; küln. 310 skk. Az egészhez, széles történeti áttekintésben, újabban L mégj. Iwersen, Gnosis. Eine Einführung, Wiesbaden é.n. (2003?); küln. 60 skk.

A gnósztikusok nem hittek a test tényleges, szó szerinti feltámadásában. Teológiájukban így nem szerepel ’az új, a mennyei Jeruzsálem’ a földre történő alászállása (tehát az arra való várakozás és erkölcsi-lelki felkészülés követelménye sem). Ez pedig a montanista tanítások egyik sarkalatos pontja volt. Ugyanakkor megtalálható náluk — közelebbről a gnósztikusok idősebb nemzedékéhez tartozó Valentinusnál — a ’vigasztalóként’ és ’közbenjáróként’ fellépő Paraklétosról szóló tanítás, aki - bár némileg másképp, mint később a montanistáknál — Krisztus küldötteként szerepel (vö. Irénaios, Adversus baereses’ 1 4,5.) — A montanisták által hirdetetett eszmék és a gnósztikus tanítások egybevethetőségének, ill. egybe nem vethe- tőségének fontos, ám itt kényszerű rövidséggel tárgyalt kérdését részletesebben is taglalja K. Froehiicb, Montanism and Gnosis, Orientalia Christiana Analecta 195 (1973), 91-111. Némileg távolabbról vö. még ehhez Th. Baumeister,; Montanismus und Gnostizismus. Die Frage der Identität und Akkomodation des Christentums im 2. jahrhundert, TThZ 87 (1978), 44-60; küln. 54 skk.

Hármójuk rövid, együttes említésével 1. küln. Eusebios HE V,14.

Vö. ehhez O. Böcher, Die Johannes-Apokalypse in der neueren Forschung, ANRW II 25,5 (Berlin — New York 1988; szerk. W. Haase), 3850-3893; küln. 3871 skk. Némileg távolabbról 1. még H. Giesen, Das römische Reich im Spiegel des Johannes-Apokalypse, ANRW II 26,3. (Berlin — New York 1996; szerk. W. Haase), 5501-2614.

Mindehhez máig a legjobb feldolgozás K. Aland az eddigiek során már többször hivatkozott munkája: „Bemerkungen zum Montanismus (1960), 105 skk.

Vö. ehhez Aland, „Bemerkungen zum Montanismus” (1960), 145 (Orakel Nr. 13.).