Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Gaál Gizella: A nők szerepe a reformáció terjesztésében Magyarországon, különös tekintettel Debrecen városára
191 „A Katedráról” Jövedelmük jelentős részét iskolákra, templomokra, szegényházakra, kórházakra költötték. A nagyasszonyok nem csak buzgón olvasták a vallásos műveket, hanem bőkezűen támogatták is azok kiadását. Mélius Péter prédikátor Jelenések könyvéről írt prédikációi 1568-ban Balassa Jánosné Sulyok Anna segítségével jelent meg. Szenczi Molnár Albert jótevője Balassa Anna volt, Bornemissza Pétert pedig Coron Anna támogatta az énekeskönyve kiadásában.6 A főúri családok itthon és külföldön szegény diákokat taníttattak saját költségükön. Négyet szeretnék kiemelni azok közül az áldozatos életű főúri asszonyok közül, akik igen nagy szolgálatot tettek a reformáció terjesztésében. Pemflinger Katát, Zrínyi Katát aló. századból és Lórántffy Zsuzsannát és Poppel Évát a 17. századból. Pemflinger Katalin Debrecen leghíresebb nagyasszonya, Enyingi Török Bálint törökverő vitéz, földesúr felesége volt. Családja Regensburg mellől származott. II. Lajos király feleségének, Mária királyné udvarhölgye lett és teljesen magyarrá vált. A királyi udvarban ismerkedett meg az evangéliumi eszmékkel. Pemflinger Kata és édesapja, de férje is a reformáció fő támogatói voltak a mohácsi csata után a Dunántúlon. Udvarukban szívesen látták a prédikátorokat is. Példás családi életükkel sok embert vonzottak magukhoz, akik az udvarukban élve megismerkedtek az űj hittel és szellemiséggel. Török Bálint 1535-ben kapta meg Debrecent szolgálataiért ajándékba János királytól. Ezzel kezdődött meg Debrecenben a reformáció terjedése. Ugyan Török Bálintot elfoglalták az ország dolgai, így a vallás ügyével különösebben nem foglalkozott, de megtette ezt helyette felesége, aki Debrecent a reformáció fellegvárává tette. A Szent András templomot, mely a mai Nagytemplom helyén állt, átadta a reformátusoknak. Egy korabeli katolikus író el is nevezte haragjában Pemflinger Katát latroculának (női haramia) és leona lutherianak (lutheránus nőoroszlán).7 A reformáció terjesztését folytatták menyei Balassa Borbála és Országh Borbála. Érdemes megemlíteni a szigetvári hős lányának, Zrínyi Katának (kb. 1548-1585) a nevét is, aki Thurzó Ferenc, volt nyitrai püspök, majd Forgách Imre trencsényi főispán felesége volt, és aki „vallásos nő lévén, uradalmaik lakóinak lelki dolgaival is foglalkozott. Tani tóttá a népet, a az istenes és erkölcsös életre maga szolgált a legvonzóbb példával Támogatta a szegénységet, ispotályokat alapított, és iskolákról is gondoskodott.”8 Iskolát és szegényházat létesített, a trencsényi uradalom bevételének nagy részét erre fordította, hosszabb ideig gondoskodott Huszár Gálról, aki lelkészként és nyomdászként dolgozott a birtokán.9 Taníttatta a szegény, de tehetséges 6 7 8 9 9 S.SZABÓ, 1911.44. p. S.SZABÓ JÓZSEF: Debreczen régi nagyasszonya. In: Debreceni Képes Kalendárium, 1907. 23. p. TAKÁTS SÁNDOR: Régi magyar nagyasszonyok. Bp., 1982. (továbbiakban: TAKÁTS, 1982.) 120. p. S.SZABÓ, 1911. 44. p. TAKÁTS, 1982.129. p.
