Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Gaál Gizella: A nők szerepe a reformáció terjesztésében Magyarországon, különös tekintettel Debrecen városára
192 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) diákokat. Miután áttértek férjével a protestáns hitre, példájukat követték jobbágyaik is két megyére is kiterjedő birtokaikon. Kastélyaikban és templomaikban magyar nyelvű istentiszteletet tartottak, mellyel hozzájárultak a magyarosodáshoz. Zrínyi Katalin gondot fordított a református hit terjesztésére. Ránk maradtak a szegényházakra vonatkozó rendelkezései. „Ispotályházba ki nem akar közülük imádkozni, egyet se tartsanak köztük. Ha valaki nem tudja az imádságot, hímek ágazatait és az isteni tíz parancsolatot, napot kell hagyni neki, hogy megtanulja. Ha nem akar tanulni, űzzék ki onnét.” Gondoskodik azonban testi jólétükről is, elrendeli, hogy milyen ruhát varrjanak a szegényház lakóinak és ünnepek alkalmából milyen élelmiszereket adjanak nekik ajándékba. Ugyanígy rendelkezett a várbeli prédikátor eltartásáról, fizetéséről és a számára rendelt természetbeli adományokról is. Az udvarbíró feladatai közé tartozott, hogy „gondot viseljen a parochiákra, egyházakra és iskolákra, hogy el ne pusztuljanak. Az prédikátorokat minden rendbéli nép nagy tiszteletben tartsa, becsülje és tisztelje; jövedelmük ne kisebbüljön se prédikátoroknak, se egyházaknak, sem az oskolák- nak.Valamikor bemégyen a faluba az udvarbíró, először is szemben legyen a prédikátorral, s megértse tőle, ha az bíró, esküdtek és egyéb köznép vasárnap és egyéb ünnepnapokon járnak-e az egyházhoz Isten igéjének meghallgatására. Ha találkoznak olyanok, hogy igen ritkán járnak prédikációra, az kézi kalodába — ki a falu közepén vagyon — betétesse. Ha ki oda nem fér, láncra kötöztesse, s ott az kaloda környül legyenek prédikációtól fogva estvélig. Ha azonban nem tanulnak, más vasárnap is betétesse afféle kalodába, és két nap tartassa benne éjjel is. Ha az másik fogságon sem tanulnak, és prédikációra mégsem mennek, tehát minden késedelem nélkül, feleségestül kiküldje a faluból, házát és földjét vegyék el pénz nélkül. A prédikátorokat mindenkor megintse, hogy az parasztnépet tanítsák imádságokra, és minden félesztendőben egzaminálják, házankint véneket és ifjakat, férfiakat és asszonyállatot. Napot hagyjanak nekik míg megtanulják. Ha így sem tanulnának, erősen meghagyja a prédikátoroknak, hogy hírré tegyék az udvarbírónak az efféléket, s az udvarbíró minden kedvezés nélkül megfogassa és fogságból ki ne bocsássa, míg meg nem tanulják az imádságot. Minden faluban legyen kézi kaloda tizenkét emberre való. Azokon vasreteszek legyenek és lakatok,, hogy belakatolhassák, akit betesznek. Egy falu se merjen fejők és jószágok vesztébe az úr híre nélkül az prédikátoroknak búcsút adni. Nem az ű dolga, hanem az úré.”10 így rendelkezett Zrínyi Katalin a prédikátorok erkölcsi és anyagi jólétéről és így biztosította azt, hogy mindenki templomba járjon, igét hallgasson és a hitet megtartsa Az új hit el is terjedt Trencsén vármegyében. A reformáció követői közt kiemelkedő helyet foglal el Lorántffy Zsuzsanna (1600-1660) erdélyi fejedelemasszony, I. Rákóczi György felesége. Bibliaolvasó, teológiai munkákat író puritán beállítottságú asszony l'AKÁTS, 1982.129-130. p.
