Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
166 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) vallásos világnézet és a magyarság érdekében vállvetve munkálkodnának a szociáldemokrata és radikális irányzattal szemben, de az új polidkai rendszert respektálva. Az evangélikus egyházközség presbitériuma azonnal csatlakozott is a tanácshoz és kijelölte megbízottját, míg a református esperes a várakozás álláspontjára helyezkedett. A szervezetet azonban a helyi nemzeti tanács előtt bevádolták azzal, hogy ellenforradalmi célzatú, Imrik S. Zoltán kanonoknak és Champier István főgimnáziumi tanárnak alig sikerült tisztáznia azt a vád alól.48 S mit szólt az „ősellenséggel” való együttműködéshez az ország protestáns közvéleménye? Az mondhatjuk, hogy teljesen megosztott volt a kérdésben, bizonytalanság jellemezte, erre utal, hogy bizonyos lapok egyes cikkei helyeselték az összefogást,49 míg ugyanazon lapok más számaikban elítélték azt,50 de úgy tűnik, hogy a protestáns társadalom nagyobb része bizalmatlan volt a katolikusok iránt. A protestáns lapok közül egyedül a Sárospataki Református Ropok üdvözölt osztatlan örömmel minden közös szervezkedést a katolikusokkal,51 mivel ez már jóval a forradalom előtt is a Keresztényszociális Párttal való együttműködést szorgalmazta.52 A úel- k.és^egyesület és az Új Reformáció nyíltan kiállt a politikai együttműködés ellen, hisz szerintük „a katolicizmus maradi, reakciós, a protestantizmus a haladás zászlaját lobogtatja s a «semper reformari» elvi alapján áll. Egyesülhet-e a tűz a vízzel? A haladás a maradisággal?”53 De más okok is bizalmatlanságot keltettek bennük, féltek attól, hogy „a pápisták csak a katolikus egyházi vagyon megmentésére kérik támogatásunkat, s aztán oldalba szúrnak bennünket” — bár ezt azért a sajtóban ilyen nyíltan nem, csak magánlevelekben merték kimondani.54 De alaptalan volt a félelem, mivel a protestáns—katolikus együttműködésből nem lett semmi időszakunkban, a néhány protestáns keresztényszocialistát leszámítva. Harmadik megoldásként egy önálló protestáns (vagy evangélikus, vagy református) párt alapítása kínálkozott. Már december végén felvetette Kirchner Rezső evangélikus püspöki titkár, hogy egy pártot kellene alakítani, mivel a hozzájuk közel álló köztársasági függetlenségi pártok nem adnak életjelet magukról — a Keresztényszociális Pártot, mint lehetőséget meg sem említi —, a választás pedig már vészesen közeleg, a szociáldemokraták győzelme pedig igen rossz kilátásokkal kecsegtet. Igaz, ő nem kimondottan evangélikus hitvallású pártot akart — elnevezésként is ,,közTiszántúl, 1918. december 15. 3-4. p.; Tiszántúli Református Egyházkerületi és Kollégiumi Levéltár (továbbiakban: TtREL.) I.l.e.22. Sulyok esperes 1918. december 3-i levele Baltazár Dezsőhöz Evangélikus luip, 1919. január 11. 13. p.; Evangélikus Őrálló, 1919. január 23. 30. p. Evangélikus ÍMp, 1919. január 9. 9. p.; Evangélikus Őrálló, 1919. január 18. 18. p. Sárospataki Református Eapok, 1919. január 26. 22-23. p., március 9. 47. p. l^elkés^egyesület, 1919. március 15. 87. p. Eelkés^egyesület, 1918. december 14. 558. p., 1919. március 15. 87. p.; Lf Reformáció, 1919. január 26. 7. p. Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára (továbbiakban: RL.) C/197 17. dob. Nagy Béla 1919. január 31-i levele Kovács J. Istvánhoz
