Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tengely Adrienn: A keresztény politikai erők felkészülése az elmaradt 1919. áprilisi választásokra
164 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) élére, szerinte ő az egyetlen, aki tömörítheti az egész keresztény közép- osztályt, akit „katona és civil, protestáns és katolikus, régi és vadonatúj emberek, vallásosak és nemzsidó szabadgondolkodók”, vagyis mindenki elfogadna.40 A közös keresztény szervezkedés 1918. december legelején meg is indult. December 5-én bizalmas értekezletre gyűltek össze néhányan, akik közül Zichy János, az előző vallás- és közoktatásügyi miniszter, Prohászka Ottokár, Kapi Béla és Geduly Henrik tiszai evangélikus püspök nevét ismerjük. Ügy tűnik, a katolikus oldalról indult ki a megbeszélés kezdeményezése. Zichy leszögezte egy új alakulás szükségességét, Prohászka pedig kijelentette, hogy a befejezett tényeket el kell fogadni és a célt a magyar nemzet jövendőjének megmentésében kell látni. Elérkezettnek látta az időt arra, hogy az egyes keresztény felekezetek közös alapon keressék az utat, mivel egy felekezetileg egyoldalú szervezet nem alkalmas a jövő biztosítására. Az új szervezetet illetően Prohászka fontosnak tartotta, hogy a politikailag túlságosan exponált embereket kerüljék, hogy ne terhelten induljon meg az akció. Mind ő, mind Zichy kijelentették, hogy a szervezkedés célja nem a kormány megbuktatása (nincs még egy egyházi forrásunk, amely erről így, ilyen nyíltan szólna!), hanem a keresztény Magyarország jövőjének biztosítása és ígéretet tettek rá, hogy a felekezeteket egymástól elidegenítő tényezők megszűntetésére fognak törekedni. Kapi a protestáns egyházak nevében elutasíthatatlan követelésképpen kijelentette a bevett vallásfelekezetek teljes jogegyenlőségéről és viszonosságáról szóló 1848. évi XX. te. teljes végrehajtását, kiemelve, hogy annak nemcsak anyagi, hanem vallásegyenlőségi és viszonossági követeléseit is feltétlenül érvényesíteni kívánják. Kapi erre nézve intézményes biztosítékot is kért, arra az esetre, ha az állami vezetésben és a közvéleményben a katolikusok jutnának irányító szerephez. Prohászka megnyugtató választ adott és kijelentette, hogy a protestánsok a törvény végrehajtására vonatkozó jogait a katolikusok minden vonatkozásban elismerik. Több hozzászólás után a jelenlévők a következőkben állapodtak meg: az elvi készség megvan a keresztény egyházak koncentrációjára; a szervezkedés a dogmatikai különbségeket nem érinti, hanem a közös eszmények védelmére irányul; az új alakulat neve, programja, taktikája később, részletes előmunkálat után állapítandó meg; az új alakulásnál nem egyházi vezérek, hanem világiak lépjenek előtérbe; ez a tárgyalás csak informáló jellegű és annak megállapodásairól az egyes egyházak illetékes tényezőit bizalmasan értesítik s további elhatározásukat a kialakult közvéleménytől teszik függővé.41 SzfvPL. Prohászka-gyűjtemény. Levelezés, Bangha Béla 1918. december 8-i levele (részben közli: GERGELY Jenó: Prohászka Ottokár közéleti működése. In: Prohászka ébresztése I. köt. Bp., 1996. 186-187. p.) EOL. Egyetemes Egyházi Iroda. 19. dob. 3953/11/1918. sz.
