Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
Közép-Phrygia montanizmusa 15 {III.5.5.1.) A szerénynek éppenséggel nem nevezhető, ám az erre fogékony tömeget éppen merészségükkel felzaklató63 kijelentések ellenére, a próféta módjára fellépő Montanosnak kezdetben csak kevés követője akadt.64 * * Ám miután egy Alkibiadés és egy Theodotos nevű férfi csadako- zott hozzá tanítványaként, akik Phrygiában „sok ember körében kezdték terjeszteni a prófétálással kapcsolatos felfogásukat",65 az „új hit” hamarosan „sokaknál’™ visszhangra talált. A valószínűleg már ekkor is „új prófétaság- nak” nevezett mozgalom rohamos térhódítását azonban két nő, Maximilla és az egyes forrásokban Priscillának is nevezett Priska67 Montanos környezetében való felbukkanása eredményezte.68 Montanos felébresztette", majd — miként a caesareiai Eusebiostól hosszan idézett Névtelen írja — „hamis szellemmel töltötte el őket”.69 A két nő — mondja a Névtelen — ettől kezdve „épp olyan értelmetlenül (ekphronós), alkalmatlan időben (akairós)70 és furcsa módon íallotriotropósl71 beszélt”, mint maga Montanos.72 Családjaikat elhagyva,73 a két, most már prófétáim is tudó asszony mindenhova követte Montanost. „Montanos és az őt követő asszonyok", „a társaságában levő nők”, vagy „Montanos és a („próféta”)nők” — gyakorta így említi őket Eusebios ’Egyháztörténet’-ében (HE V 14, 16,12; 22; 17,4. stb.). Az „új próféciáról” szólva, együttesen nevezi meg őket Tertullianus is.74 A közel húsz ránk maradt — eredeti — montanista „prófécia”75 * * többségét a nyilvános fellépései során mindenkor Montanos kíséretében levő nők közvetítették. így szinte magától értetődő volt, hogy a szekta alapítójának halála után — miként az ugyancsak Eusebiostól idézett orthodox egyházi Erre már az Eusebiostól idézett Névtelen is felhívja a figyelmet: HE V 16,864 Vö. Euseb. HE V 16,9. Euseb. HE V 3,4. Theodotoshoz vö. még op. cit. V 16,14. “ Euseb. HE V 3,4. Priska néven - valószínűleg ez a helyes névalak - Tertullianus nevezi a montanista „prófétanőt”: 1. pl. ,De exhortatione castitatis' 10. és ^Adversus Praxean’ 1,5. Elképzelhető, hogy ez felvett név, amely már a név megválasztása által is a „Tanító” legszűkebb körében működő „prófétanő’ szerepére formált igényt jelöl. Az ’Apostolok cselekedetei’-nek szerzője Pál környezetében ebben a szerepkörben megemlít (igaz, hogy férjével, Aquilával együtt) egy Priscilla nevezetű nőt: XVIII,1-3. és küln. XVIII,18 skk; akit maga Pál Priscanak nevez: Rom. XVI,3; 1 Kor. XVI,19; vö. 2 Tim. IV,19.). Ez az elképzelés azonban - bár elgondolkodtató - nem látszik valószínűnek. Euseb. HE V 16,9. — A mozgalom történetében még további három „prófétáról” (Proklos, Theodotos és Themisón), valamint egy „prófétanóról” (Quindlla) is tudunk. 69 Euseb. HÉV 16,9. Egy másik lehetséges értelmezéssel: 'nem helyén való módon\ vagyis „összefüggéstelenül”, ill. „zavarosan”. Pontosabban: „idegenszerűen”. 72 Euseb. HE VI6,9. 73 Euseb. HE VI 8,3. Adv. Praxean. 1,5.: Montanus, Priska és Maximilla - ebben a sorrendben. Ugyancsak ebben a sorrendben Eusebiosnál is: HE V,14. A későbbi orthodox szerzők idézetei alapján összeállított montanista „próféciák” szövegét tartalmazó -jelentősebb — munkák felsorolását 1. az I. sz. Függelék 2.§-ában.
