Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa
16 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) író, Miltiadés76 írja — „a társaságában levő nők kapták meg utódlási sorrendben a prófétai adományt”?1 Mindez talán a térség korábbi, a neolitikumig visszavezethető „matriarchális”-kultuszaihoz való szoros kapcsolódásra utal. A később szűzként feltüntetett Priscilla-Priska78 és Maximilla alakja (utóbbi hangsúlyos szerepe ellenére,79 kettejük közül, úgy tűnik, Priska volt a jelentősebb „prófétanő”80) talán ezért is élőbben maradt meg a későbbi keresztény szerzőknél, mint magáé Montanosé. Részben ez is magyarázhatja azt, hogy a három „próféta” tanításai a későbbi hagyományban gyakorta összekeveredtek.81 (III.5.5.2.) Montanos alakja ma már jobbára megfoghatadan. Mozgalma — úgy tűnik — inkább a kíséretében levő prófétanőknek, a részben talán az ószövetségi Miriam, Debóra és Hulda alakjaival is rokonítható Priskának és Maximillának köszönhette felemelkedését.82 A női „próféták” mellett (közéjük tartozott az alapítók helyébe lépő új vezetői nemzedékhez tartozó Quintilia83) a kezdeti idők két férfi ’’prófétájáról” is tudunk: a Phrygiában tevékenykedő Alkibiadésről és a már ugyancsak említett Theodotosról. A szekta alapítójához hasonlóan ők ugyancsak ’karizmatikus adottságokkal’ rendelkeztek.84 A mozgalom második szakaszának (a Kr. u. 180-190 utáni éveknek) vezető egyéniségei között említenek meg forrásaink egy bizonyos Miltiadést,85 valamint a montanistáknál „hitvallóként” (homologos) számon tartott Themisónt.86 Ez utóbbiak — s általában véve: a férfi „próféták” — jelentősége azonban (már A valószínűsíthetően Kr. u. 161-169 körül tevékenykedő keresztény apologetáról és rhétorról, Miltiadésről, valamint a már korán a montanisták ellenfelének számító Miltiadés által írott művekről a Caesareiai Eusebios hosszabban is megemlékezik 'Egyháztörténet - e V. könyvének 17. fejezetében (küln. 17,1. és 5.). Apollónios, in: Euseb. HE V 17,4. Euseb. HE V 18,3. — A nemi élettől való tartózkodás révén elérhető ’erkölcsi tisztaság’ (castitas) követelménye az Istentől jövő, általa látomások és hangok formájában közölt prófécia befogadásának egyik alapfeltételeként jelenik meg a montanistáknál: vö. Tert(ullianus), De exh(ortatione) cast(itatis) 10,5. 79 ^ Ennek megfelelően az alábbi súlyos kijelentést is Maximillának tulajdonítják orthodox egyházi forrásaink: „Ne engem hallgassatok, Krisztust hallgassátok” — jelentette ki a montanista „prófétanő” a meghallgatására egybegyűltek előtt (Epiphan. pan. XLVIII 12,4.). — Maximilla ezzel, bár némiképp áttételesen, azt állította volna, hogy általa (mint kiválasztott által) maga Krisztus beszél. A mozgalom történetének talán legjelentősebb próféciáját, a János 'Jelenései'-ben hirdetett mennyei Jeruzsálem a phrygiai Pepuzában való alászállását (1. később) sem Maximilla, hanem Priska — vagy egy másik „prófétanő” - jövendölte meg. L. küln. Epiphan. pan. XLIX 1,4 skk. Ez utóbbiak kifejtése a későbbi tanulmány egyik alapvető feladata lesz. Epiphan. pan. XLIX,2. Euseb. HE V 3,2 skk; küln. 4. 85 Euseb. HE V 16,2. - Nem azonos a HE V 17,1 skk.-ben orthodox egyházi íróként említett, s így a montanisták ellenfelének számító Miltiadésszel. Az Eusebios művében idézett orthodox egyházi író, Apollónios persze megbélyegző szavakkal illeti a montanistáknál „hitvallóként” tisztelt Themisónt: HE V 18,5.
