Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - TANULMÁNY - Szlávik Gábor: Egy elmaradott régió szerepvállalása a kor vallási mozgalmaiban: Közép-Phrygia montanizmusa

14 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Paraklétos (XIV,16-18; 26.)58: „En vágok a^ Atya — jelenti ki szándékoltan zavaros próféciájában — ige és a Paraklétos” (Didymos, ’De trinitate’ III, 41 ,).59 Azt is állította magáról, hogy prófétaként a Lélek különleges adomá­nyának birtokában van. „Tekints a% emberre — ekként szólítja meg hallgató­ságát Montanos, mintegy prófétálásába is bevonva azt —: olyan 5, mint a lant, s én úgy szállók hoygá, mint lanthoz a pengetője (pléktron). ember alsjk, én ébren vágok. Ne\d csak — szólít fel a hasonló formában elhangzó a záró következtetés —: a% Ur a^ aki a% emberek szívét rajtuk kívülre bo^ga (d. eksz- tadkus állapotba juttatja), és 5 aki a% embernek (egy másik) szivet ad” (Epiphan., pan. XXVIII 4,1.). Vagyis miként a lantpengető a lant húrjait - jelenti ki Apollón szent hangszerét hozva fel példaként Apollón egykori papja —, úgy tölti el az örökkön jelenlevő isteni szellem a Lélektől eltöltött próféta közvetítésével az embert. Mindenkit, aki hallgat a Paraklétoss?Á lett „próféta” szavára,60 aki a jövendöléseiben, úgy tűnik, kizárólagosan János — szélesebb körben ekkor elterjedő61 — evangéliumára és János — a gyüle­kezetekben már régebben ismert — jelenései’-re támaszkodott.62 A János-cvangélium további helyeken is foglakozik Jézus küldöttének, a Krisztus helyébe lépő Paraklétos alakjával: XV,26. és XVI,7. A Paraklétos (eredeti jelentésében: 'olyan személy, akit segítségül kell hívni, hogy közbenjárjon vagy vigasztaljon), bár más megközelítésben, a gnósztikusoknál is Krisztus küldötteként szerepel. 59 Mindez azonban távolról sem jelenti azt, hogy Montanos a Szendélek inkarnációjának tartotta vol­na magát, miként azt később — orthodox — egyházi ellenfelei állították: vö. Euseb. HE V 14,1., ill. Williams, „The Montanists Movement” (1989), 339. A korábbi irodalom alapján így értelmezte ezt a helyet A. Strobel is: „Das heilige Land der Montanisten” (1980), 278(skk). Az alexandreiai Didymostól idézett montanosi „prófécia” hiteles­ségéhez 1. küln. K. Aland, „Bemerkungen zum Montanismus” (1960), 143 skk. János evangéliumának szélesebb körben való ismertté válása — úgy tűnik — a montanizmus eszmé­inek elterjedésével párhuzamosan ment végbe. Justinos munkásságában még csak a három szinop­tikus evangéliumra támaszkodik. Iusdnos tanítványa, a mestere halála után a Keletre visszatért — szír — Tatianos azonban már ismeri János evangéliumát is. Legalábbis K. Aland megalapozottnak tűnő feltételezése szerint- „Bemerkungen zum Montanismus“ (1960), 132. Hasonló megállapításra jutott később A. Stobel is: „Das heilige Land der Montanisten“ (1980), 286. A „János Jelenéseidnek értelmezésével, esetenként pedig a mű egé­szének hitelességével kapcsolatos, az egyházon belül nemzedékeken át tartó vitákra nem térhetek ki itt. Ezek lényegéről rövid, ám jó tájékoztatást nyújt Eusebios: HE VII,25. A János-evangélium a montanista mozgalom eszméinek kiformálódására gyakorolt hatását részletesebben tárgyalja újab­ban R. E. Heine. The Role of the Gospel of John in the Montanist Controvresy. The Second Cen­tury, Vol. 6,1 (1987-1988), 1-19. — [2] E fontos mű, az őskeresztény jelrendszer tudatossá válásáról is tanúskodó János-evangélium újabb értelmezéseinek jó összegzését nyújtják G. Theissen az I. sz. Függelék 2.§-ának végén említett munkájának 247-271. oldalai. Hazai kutatásunkban a téma példamutató feldolgozását a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának professor emeritusa, Bolyki János végezte el: “Igaz tanúvallomás”: kommentárok János evangéliumához, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. A munka éppúgy kitűnik alapos kortörténed magyarázataival, aminként filológiai elemzéseivel is.

Next

/
Thumbnails
Contents