Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Töredékek a diósgyőri orthodox izraelita hitközség történetéből
142 Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006) Izraelből. Miután a halottat felöltöztetik, belehelyezik a koporsóba, a lakás falait és bútorait nagy, fehér lepedővel takarják le. A halottat úgy temetik el, hogy arccal Izrael felé nézzen, s a rá és alá hintett izraeli föld által a „szent földben” nyugszik, ha nem is Izrael földjén helyezik örök nyugalomra. Miután a halottat elhelyezik a koporsóban, ráteszik a fedelet. A koporsó fej részére pedig a halál beálltakor meggyújtott gyertyát állítják. Ezt követően a különböző területeken különbözően cselekszenek. Van, ahol széttörik azt az edényt, melyből a halottat mosdatták, s a széttört darabok közül egyet a halott mellé tesznek — vagy a szemére, hogy lefogja azt —, ezzel is szimbolizálva, hogy a közösség, melynek tagja volt, halálával helyrehozhatatlan veszteséget szenvedett. Más területeken a koporsó mellé egy kis csészében őrölt kávét tesznek, s mikor a halottat kiviszik a temetőbe a csészét összetörik. Szimbolizálva, hogy a halállal helyrehozha- tadan törés támadt a közösségben. Valószínűleg azért a kávét választották, mert ez erős illatával semlegesítheti a halott test esetleges kellemetlen szagát. Mindent, ami a halottal kapcsolatba került, meg kellett semmisíteni, hogy ez élők ne használhassák - ez alól kivételt képeznek Chevra Kadisa ezüst tisztító (pl. olló, fésű) eszközei. A koporsót még egyszer utoljára kinyitják, s többnyire ekkor helyezik a halott feje alá az izraeli földet tartalmazó kis zacskót - melyet a családtagok töltenek meg. A gyertyát, vagy mécsest - melynek fénye a halott lelkét szimbolizálja — leveszik a koporsó fej részéről, mikor kiviszik azt a halottas házból az utolsó útra. A gyertyafény ezt követően a halottas házban ég tovább. A szülő halálakor 12 hónapon keresztül, ha más rokon halt meg, akkor egy hónapon keresztül. A temetéskor, ha az elhunyt a hitközség vezető személye volt, kinyitják a zsinagógát, meggyújtják a gyertyákat, s a koporsót a zsinagógában állítják fel. Egyszerű gyászszertartást tartanak, s a koporsót hétszer megkerülik. Minden kör befejezésekor megszólal a kosszarvkürt {sáfár), majd ennek hangja alatt viszik ki a koporsót a zsinagógából. Ha a zsidó közösség egyszerű tagja volt a halott, akkor a zsinagógáig viszik el, s megállnak mellette, hogy kölcsönösen el tudjanak egymástól búcsúzni. A halott számára a legnagyobb tisztelet az, ha sokan vesznek részt a temetésen, melyre mindenki gyalog megy. A halottat vállon viszik ki, s csak abban az esetben kocsival, ha a temető nagyon mesz- sze van. A temetés idejére kötelező néhány percre mindennel megállni, minden munkát abbahagyni, megszakítani, s ha lehetőség van rá, a koporsót el kell kísérni - legalább néhány lépés erejéig. A sírt csak a temetés napján szokták kiásni. Csak a legritkább esetben tesznek olyat, hogy előző este vagy éjjel ássák ki, mert éjszakára a sír száját soha nem lehet nyitva hagyni. Ha ezt nem lehet megoldani, akkor deszkákkal be kell fedni éjszakára. A temető elnevezésének sok variánsa van a héberben és a jiddisben. Ez általában abból következett, hogy nem akarták kimondani, féltek kimondani a temető valódi nevét, nehogy fejükre idézzék a halált. De az is elképzelhető, hogy csak a halál erejét akarták így csorbítani, kicsinyíteni. A temetőnek a zsidó kultúrában több neve ismertes:
