Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)

2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Töredékek a diósgyőri orthodox izraelita hitközség történetéből

140

Egyháztörténeti Szemle VII/1 (2006)

gyógyulása érdekében (ez persze csak a „keresztnév”). A Tórából mondanak egy imát a betegért, melyben jelképesen megváltoztatják a nevét, ez által az illető más, jobb emberré válik, így új életet fog élni.

A betegnek általában e cselekedetekről semmit nem mondanak. Sem az imákról, sem a névváltoztatásról, sem az érte végzett vallási szertartásokról. Ha felgyógyul, elmondják neki, hogy kapott egy új zsidó nevet, s ha még harminc napig él, akkor ezt a nevet kapja véglegesen. E néven hívják ezentúl, ezt tüntetik fel a sírján is. Élete folyamán, ha többször szorul rá, több nevet is kaphat, melyek közül mindig a legújabbat használják. Amennyiben sikerül a beteg életét megmenteni s felépül, akkor első útja a zsinagógába vezet, ahol felhívják a tóraolvasóhoz, és a közösség előtt hálát mond az Úrnak az O hatalmas kegyelméért és irgalmáért. Az asszonyok és leányok a helyükön mondanak köszönetét, s helyettük legközelebbi férfi rokonukat hívják fel a tóraolvasóhoz. Ha a beteg állapota mégsem javul, hanem egyre romlik, akkor már nemcsak a család és a rokonok, hanem az egész közösség a beteg s annak családja körül van, hogy az ápolást megkönnyítsék. A zsidó közösségek szociális szervezete erre a célra a Bitum Cholim, melynek feladata, hogy segítse a családot a beteg ápolásában.

A Chevra Kadisa — a Temetkezési Szent Egylet. Két típusa van: a női és a férfi egylet. Ezen szervezet nem országos, hanem csak helyi szinten működik és soha nem lépi át a hitközség határát. Tagja minden zsidó, aki hitközségének is tagja. Állandó tagjai csak a legnagyobb közösségekben vannak, más helyeken csak akkor teljesítenek szolgálatot, mikor szükség van rájuk. Teljes körűen ápolják és gondozzák a beteget, ezzel is könnyítve a család amúgy is nehéz helyzetén. Ezen egyletek tagjai semmiféle fizetséget s szívességet nem kérnek, mert e tett nemes cselekedetnek, mic’ vá —nak minősül.

Mikor a halál bekövetkezik, egy tollat vagy pihét tesznek a halott orra vagy szája elé, így bizonyosodva meg a halál beálltáról. A hallott szemét a legidősebb fia zárja le, ha ilyen nincs, akkor egy utód. Ezt követően egy kis kendővel, melyet a halott minden utódja és hozzátartozója fog, letakarják a halott arcát. Meggyújtanak egy gyertyát, mely a halott lelkét jelenti. Egyes helyeken rokonok és hozzátartozók ekkor hasítják be a ruhájukat — ez kevésbé elterjedt. A halottat kiterítik a padlón vagy a földön, s az ágyból mindent, ami a meleget tartja — párna, lepedő, paplan — elvesznek, hogy az oszlás folyamatát ezzel is lassítsák. A holttestet egy fehér lepedővel takarják le, s a Szent Egylet tagjai a halottat a temetés napjáig őrzik — ez alól csak abban a hitközségben van kivétel, ahol az Egylet tagjai nincsenek elegen — tizenkét óránként váltva egymást. Közben fejezeteket, zsoltárokat olvasnak a halállal foglalkozó zsidó irodalomból. A temetés s a halál adminisztratív terheit úgyszintén a Chevra Kadisa veszi le a család válláról.

Miután a javnei zsidóság vezetője Gam’liél pátriárka a maga személyét tekintve ragaszkodott ahhoz, hogy a legnagyobb egyszerűségben helyezzék végső nyugalomra, azóta a temetés a legegyszerűbben történik. Azelőtt ha-