Egyháztörténeti Szemle 7. (2006)
2006 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kunt Gergely: Töredékek a diósgyőri orthodox izraelita hitközség történetéből
Töredékek a diósgyőri orthodox izraelita hitközség történetéből 139 Isten először személyesen gyakorolt, mikor meglátogatta Ábrahámot a körülmetélése utáni lábadozásakor: „megjelent néki az Úr Mamré tölgyesében”, ez az Isteni megjelenés elsősorban beteglátogatás volt. E jó cselekedet végrehajtásakor a látogatónak vinnie is kell valamit, melynek nem feltédenül kell tárgynak lennie, lehet például egy jókívánságtól, egy meleg barád kézfogáson keresztül bármi, ami a beteg gyógyulását elősegíti. Fontos azonban, hogy a beteget a beteglátogatók ne merítsék ki, hiszen ekkor éppen az ellenkező hatást érik el, mivel a beteg állapota emiatt romolhat. Tehát beteglátogatáskor mindig a beteg érdekét kell nézni, s nem azt, ami látogató szerint jó a beteg számára. Az olyan látogatásokkal, melyek a betegre pozitívan hatnak, növelik az Istennek tetsző jó cselekedetek számát. Egy régi zsidó hagyomány szerint minden beteglátogató a betegtől átveszi szenvedéseinek 1/60-ad részét, ennek ellenére nem jelent 60 látogató biztos gyógyulást. De az biztos, hogy a sok jó látogató erőt s kitartást ad a betegnek, s elősegíti mihamarabbi felépülését. Beteglátogatás alkalmával a látogatók imát is mondhatnak, mellyel elősegítik a beteg talpra állását. Az égi Atya megnyerése az egyéni imák elmondásával, s a Zsoltárok Könyvéből való közös, csoportos felolvasásokkal is történhet. Betegségkor az egész rokonság és természetesen az egész család a beteg mellett van, s ekkor a máskor szigorú vallási előírások sem érvényesek. Egyedül az orvos az egyeden, kinek utasításait kötelező jelleggel, s pontosan be kell tartani. Nagyon komoly, súlyos betegségekkor nemcsak a beteg, hanem az őt ápoló hozzátartozók is mentesülnek a vallási előírások alól. Mint minden vallás, a zsidó vallás számára is a legnagyobb érték az emberi élet. Az orvosi segítség, és a betegért mondott látogató imák együttesen fáradoznak azon, hogy az életet megmentsék. A beteg körül nem csupán a hozzátartozók, hanem az egész hitközség is tevékenykedik, hiszen annak ő egyik tagja. Van, ahol a zsinagógában a betegeskedő egyik rokona olvas föl, hogy ezzel is befolyásolja a halál angyalát, aki a beteg ágyának lábánál áll, s feladata, hogy a lelket az Isten trónusa elé vigye. Az égi atya döntése változhat mind — a betegnek — kedvező, s kedvezőtlen irányban. A Talmud felsorolja a négy eszközt, mellyel az Égi Atya döntését lehet befolyásolni. E négy lehetőség: a jótékonyság (igazságosság, „az igazság megment a haláltól”), az ima („az Úrhoz kiáltottak nyomorúságukban, és az Úr kimentette őket szorult helyzetükből”), a név megváltoztatása („Szárajt, a feleségedet ne nevezd többé Szárajnak, hanem Sára legyen a neve, mert megáldom őt”) s az életmód megváltoztatása („amikor Isten látta, amit tettek, és hogy megtértek a rossz útról, megbánta Isten, hogy veszedelembe akarta dönteni őket, és nem tette meg”, Ninive lakosságát megkímélte). Ezeket a cselekedeteket, kísérleteket nevezikpid’jon nefes-nek, melynek jelentése az életnek a halál angyalának kezéből kiváltása. A név- változtatás úgy történik, hogy a Bibliából választott jó nevet — egy olyan nevet, amelynek bibliai viselője jó életével vált nevezetessé — kap a beteg a
