Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban
A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével 17 tűrt jellegű volt, 1846-ig ún. türelmi adót kellett fizetniük, ami természetesen sok konfliktus forrása volt.48 1840-ben a magyar reformellenzék rövid, de annál hatékonyabbnak tűnő emancipációs törvényjavaslattal lépett elő, amelyet azonban a felsőtábla eltorzított és Bécsben is módosították, mintha attól tartottak volna, hogy megbomlik a birodalmi egyensúly, azaz: a feudális diszkriminációt éltető örökös tartományokbeli jogviszonyokat a szabadelvűbb magyarországihoz kell igazítani. A védegyleti mozgalom nyomán a Lajtán-túli antiszemita brosúra-világban is felbukkant a félelem: a zsidó középrétegek és a tőke esetleg Magyarországra vándorol át.49 Ugyanakkor az 1840-i törvény biztosította a zsidók szabad megtelepedésének jogát az ország egészén belül, a bányavárosokat kivéve, és ezzel erős — a városokba irányuló — migrációt indított el. A zsidóság szellemi és társadalmi differenciálódása óhatatlanul felvetette a hagyományhűség, sőt fundamentalizmus és a reform felvilágosodás korából eredő, ám most egyre kiélezettebb küzdelmét. Az 1820-30-as években a hagyományos zsidó közösségek életében „gyors változás” állt be. A zsidó értelmiségiek és polgárok — mint láttuk - egyre kevésbé találták meg helyüket a régi közösségi keretek között.50 A gyülekezeti világot ismerő visszatekintő szem előtt így tűnt fel a konfliktusok szövevénye: „Községeink állapota a 30-as és negyvenes években szerfölött visszás volt, egyenetlenkedés és pörpatvar volt mindenütt napirenden, amelynek előidézői rendszerint a megtelepült idegenek voltak. A mindenfelől egybekerült elemek közt az eltérő szokások és különböző életmód folytán bajos volt a békés megférés, ehhez járult még, hogy a bevándoroltak által egyik-másik község régi lakóinak keresetforrása is megcsappant, mi által a községben kenyéririgység és gyűlölet kapott lábra, a fejetlenségnek se hossza, se vége nem volt. Ami az egyik félnek jónak látszott, az a másiknak ellenére volt, amit ezen család helyesnek vélt, azt a másik kárhoztatta, ha néhányan javaslattal álltak elő, többen megakadályozták annak kivitelét, élve a gyanúval, hogy az illetők a maguk hasznát tartják szem előtt, és természetesen ezen folytonos harcnak a községi hivatalnokok estek áldozatul, mivel egyik pártnak sem tudtak kedvében járni.”51 Ezeket a többé-kevésbé látványos konfliktusokat strukturálta az ortodoxia és a reform kemény küzdelme. Az ortodoxok és reformot igénylő neológok közötti egyházszervezeti szakadásra 1868-69 folyamán került sor, 48 KARÁDY Viktor: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás. Bp., 1997. 16-21., 249-274. p.; KARADY, VICTOR: Gewalterfahrung und Utopie. Juden in der europäischen Moderne. Frankfurt am Main, 1999. 30-31-, 92-94. p. 44 Das Judenthum in Oesterreich und die böhmischen Unruhen. Leipzig, 1845. 105. p. 50 Bhn-David, 1997.9. p. BüCHLER SÁNDOR: Adalékok a hazai zsidó községek történetéhez, 1830-1848. In: Ma- gyar-Zsidó Szemle, 1890. 470. p.
