Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kertész Botond: A pesti protestáns teológia és az evangélikus egyház
68 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) ha nem is végleg elejteni, de félretenni javasolták. A munkának nem lenne most sikere, mert március 15. óta „minden kedély elfoglalván”. A döntést a dunamelléki egyházkerület közgyűlése is elfogadta.25 A forradalom és szabadságharc után az abszolutizmus lényegében megszüntette a protestáns egyházak autonómiáját, és addig gyakorolt egyházkormányzati rendszerét. Az egyetemes és kerületi felügyelői tisztség megszüntetése, és a gyűlések betiltása gyakorlatilag megszüntette a világiak részvételét az egyházkormányzatban. A főiskola, illetve a teológia története szempontjából még nagyobb jelentőségűek voltak az iskolaügyi rendelkezések. 1851. szeptemberében jelent meg Leopold Thun birodalmi kultuszminiszter rendelete, amely fél éven belül bevezetni rendelte az osztrák tanrendszert a magyar középiskolákban is. A rendelet az alapvetően szükséges modernizációt összekötötte a szorosabb állami ellenőrzéssel, és természetesen anyagiakat sem biztosított az iskolák átalakításához. így egy fél év alatt a protestánsok legtöbb iskolájuk nyilvánossági jogát elveszítették, azaz nem bocsáthatták ki államilag is elismert bizonyítványokat.26 A dunamelléki református egyházkerületnek is újjá kellett szerveznie oktatási rendszerét. Hosszas viták után 1854-ben úgy döntöttek, hogy a kerület teológiáját Pesten állítják fel. Báthory Gábor szuperintendens 1854. október 12-én nyújtotta be a kormányhoz az egyházkerület kérvényét az intézmény megalapítására.27 Az engedélykérésnek azért van különös jelentősége, mert ebből derül ki, hogy nem egyértelmű, mennyire tekinthető a főiskola utódjának a teológia, és főképpen mennyire tekinthető közös, protestáns intézménynek. Báthory folyamodványa ismertette a pesti főiskola 1848 előtti előzményeit: „Ekkép merült föl, ekkép fejlett és pártoltatott egy, Pesten felállítandó reformáta főiskolának eszméje, melynek valósításán egy, a testvér egyházkerületek megbízásából, a dunamelléki reformáta superintendentia részéről kinevezett választmány 1848-ik évi május 15-dikéig sikerrel munkálkodott; a midőn a pesti protestáns főiskola ügyét, a választmány javallatára »a változott politikai viszonyok s az akkori körülmények szülte kedélyizgatottság miatt« az egyházkerületi tanács, működésétől sikert nem várhatván, nem tette ugyan le, hanem csak ideiglenesen felfüggesztette.” (Kiemelés tőlem.) Báthory levele tehát egy mondaton belül említ először református, majd protestáns főiskolát. Azért fontos ez, mert a kérelem további részében mint az 1840-ben tervbe vett főiskola részeként kérte engedélyezni a teológia felállítását.28 RL. A/lg 4. kötet, 13. p. ZSILINSZKY Mihály: A magyarhoni protestantizmus története. Bp., 1907. 680-681. p. SzŐTS, 1896. 18-33. p.; Bucsay-Pap, 1955. 19. p. TÖRÖK PÁL: Korrajzok a dunamelléki helv. hitv. egyházkerület életéről. Okmánytár. Pest, 1858. (továbbiakban: TÖRÖK, 1858.) 81-86. p.