Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota Kollonich Lipót érseksége kezdetén, 1695. (Kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve alapján)
60 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) lyára készült. Tájékozottsága tízévi, az elhunyt Széchenyi György érseknél teljesített szolgálatának köszönhető (scio ex decennali servitio praestito domino archiepiscopo nuper defuncto). A másik két tanú is megfelelően iskolázott lehetett, Maholányi személynökként feltehetőleg jogi tanulmányokat végzett, de a kamarai alkalmazottaktól is elvárták a megfelelő képzettséget, hiszen mint tudjuk: „a hivatalnokok bizonyára kivétel nélkül elvégezték a latin gimnáziumot, annak befejező, rhaetorikai osztályát, sokan valószínűleg philosophiát és logicát is hallgattak. Theologiát végzett, de a felszentelés előtt az egyházi pályáról lemondó fiatal emberek alighanem többen is lehettek a kamara hivatalnokai között”19 E két jegyzőkönyv adatainak összehasonlító elemzésével az esztergomi főegyházmegye, illetve Esztergom s Nagyszombat városainak tíz év alatt lezajlott változásait követhettük nyomon. 1685-ben országunkat még a török tartja megszállva és kevéssel Széchenyi jegyzőkönyvének elkészülte után Esztergomnak még egyszer meg kell vívnia Ibrahim pasa csapataival (július—augusztus). A városra mért, immár utolsó török támadás is súlyos csapást és pusztítást hoz Esztergom számára. A rombolás mértékét jól tükrözik az első kérdőpontra adott válaszok, a házak illetve a lakosok számának erőteljes csökkenését mutatván. A jegyzőkönyvek siralmas állapotban festik le az egyházmegye viszonyait: egy szinte teljesen lakatlan, sivár, romokban heverő város tárul a szemünk elé. A még mindig bizonytalan közállapotok tükröződnek abból, hogy a tanúk egyike sem tudja pontosan meghatározni az egyházmegye kiterjedésének nagyságát. Tíz év rövid idő ahhoz, hogy egy várost — szinte a semmiből — fel lehessen virágoztatni, kevés ahhoz, hogy újból megindulhasson az élet, de ennek kezdeti jelei már kiolvashatóak Kollonich jegyzőkönyvéből. Bár az érseki jövedelmek, és az ezt alkotó bevételi források tételei 1685-höz képest alig mutatnak emelkedést (az egyedüli változást a szegény plébánosok számára nyújtott évi hatezer forintos kamarai juttatás rendszeressé válása jelenti), de már tanúi lehetünk a, bár még csak lassú, de már megkezdett újjáépítési munkálatok beindításának a porig rombolt város életében. Széchenyivel együtt immár a Kamara is elkezdi az érseki rezidenciák, illetve a Bakócz-kápolna felújítását. Ezen munkálatok természetesen még nem olyan mértékűek, hogy egyáltalán szóba kerülhetne az érsekség visszatelepülése egykori, és immár kamarai igazgatású székhelyére. Lassan a szerzetesrendek fokozatos visszatelepülése is megindul a városba, és pozitív változásokat figyelhetünk meg a papi szemináriumok hallgatói számának alakulásában is. Hiszen, a Mohács óta állandó paphiányban szenvedő magyar katolicizmus számára az egyik legfontosabb feladatot még 19 FALLENBÜCHL ZOLTÁN: A Magyar Kamara tisztviselői a XVII. században. In: levéltári Közlemények, 1968. 2. sz. 233-268. p., 239. p.
