Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota Kollonich Lipót érseksége kezdetén, 1695. (Kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve alapján)
Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota 51 Kollonich processum mellett felhasználtam még elődje, Széchenyi György 1685-ös, hasonló okokból készített jegyzőkönyvének adatait is.11 így az olvasónak tíz év távlatában már most lehetősége nyílik az összehasonlításra, az egyházmegye fejlődésének lemérésére. Széchenyi processum azért is érdekes, mivel abban az egyik tanút épp Kollonich Lipót, akkor még bécsújhelyi püspökként, testesíti meg. Ezáltal megtudhatjuk, mennyire tájékozott annak az egyházmegyének az állapotáról, amelynek élén tíz év múlva ő tölti majd be a vezető pozíciót. A kihallgatás során beidézett tanúknak csak az esztergomi egyházmegye állapotára vonatkozó kérdéseket kellett megválaszolniuk, azaz Kollonich személyére vonatkozó kérdéseket és válaszokat, sajnos, a jegyzőkönyv nem tartalmaz. Ennek oka valószínűleg Kollonich személyében, illetve az általa viselt tisztségekben keresendő, hiszen ő ekkor — elég ha csak egyházi pályafutását tekintjük — már több püspökség élén is vezető pozíciót töltött be, ekkor pedig már a kalocsai érseki székből várta pápai megerősítésének megérkezését. Vagyis már nem először folytattak le vele szemben kánoni kivizsgálási eljárást,12 személye nem volt ismeretlen sem a bécsi nuncius, sem a Kúria bíborosai előtt. Az újonnan, 1695. július 14-én I. lipót által kinevezett esztergomi érsek kánoni kivizsgálásának vezetője Sebastiano Antonio Tanara c. damaszkuszi érsek, bécsi apostoli nuncius. Az előírásoknak megfelelően, a bevezető szövegrészben említést tesznek mind XIV.Gergely pápa mind VIII.Orbán pápa ide vonatkozó utasításairól. A kihallgatások helyszíne, szintén a szokásoknak megfelelően, a bécsi nunciatúra épülete. Időpontja pedig, ami egyben az első két tanú meghallgatásának dátuma is: 1695. július 24. vasárnap. A tizenhárom, az egyházmegye állapotára vonatkozó kérdőpontok felsorolása után következnek a tanúvallomások. Ezek külön, egymást követő napokon zajlottak. Kollonich elsőként beidézett tanúja báró Maholányi János, aki ekkor, 60 évesen, királyi udvari tanácsos és személynök. A második tanú, a 46 éves Várady László a magyar kamara tanácsosa és a királyi jövedelmek főpénztárosa. A harmadik tanú, aki szintén a pozsonyi kamara tanácsosa, a 31 éves Palugyay Gábor. Mint látható, mindhárman világi tisztviselők, udvari, illetve kamarai szolgálatokat láttak el. A processusban a kancelláriai (Antonius Laurentij) hitelesítés után mellékeiként szerepel Lipót császár királyi kineLelőhelye: ASV. Archivio della Nunziatura Apostolica in Vienna, Processi dei Vescovi e degli Abbari, no. 222. Nyitrai, győri, kalocsai processusát Galla Ferenc is említi. A bécsújhelyit viszont nem látta, de feltehetőleg az is létezik. Kollonich tehát ezúttal már ötödik alkalommal vált főszereplőjévé vele szemben lebonyolított kivizsgálási eljárásnak. GALLA, 1945. 170- 174. p. Téves viszont Szabó László feltételezése, amikor Kollonichot egri érsekként említi: SZABÓ László (SZERK.): Körmend története. Körmend, 1994. 143. p.
