Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota Kollonich Lipót érseksége kezdetén, 1695. (Kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve alapján)
52 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) vező oklevele, amely elismeréssel szól a jelölt érdemeiről, az érseki szék betöltéséhez szükséges felkészültségéről. A királyi kinevezést Jakiin Balázs nyitrai püspök, mint királyi kancellár és Mednyánszky Pál királyi titkár hitelesítették. A jegyzőkönyv Tanario nuncius záradékával végződik. Miután a tanúk sokszor egymással szinte szószerint megegyező vallomásokat tesznek, így azokat nem kívánom külön-külön bemutatni. Ezért az egyes kérdésekre adott válaszokat, a könnyebb átláthatóság miatt, együtt értékelem, a tanúvallomások közül megpróbálom kiválasztani a legrészletesebbet, amit majd ismertetek, és csak az esedegesen előforduló eltérésekre hívom fel külön a fiigyeimet. A tanúk válaszaiból először Esztergom földrajzi elhelyezkedéséről, nagyságáról, lakosainak a számáról, azok vallási hovatartozásáról, valamint a város földesuráról kapunk adatokat. A kérdésre a legrészletesebb választ Palugyay Gábor adta, miszerint Esztergom Magyarországon, a hasonló nevű megyében található. A város egy hegy lábánál terül el, ezen a hegyen található a vár ( arx), ahol Szent István királyunk született, és aki itt érseki székesegyházat (ecclesiam Metropolitanam) emeltetett, amit viszont a török lerombolt. A város sík {amoeni) területen, a Duna partján fekszik, viszont a mostani zavaros idők miatt nagyrészt romokban hever. Maholányi tanú- vallomása csak annyiban különbözik ettől, hogy ő határozottabb különbséget tesz az alsó- és a felsőváros között. A legérdekesebb adatot viszont a városban található házakról kapjuk. Eszerint ugyanis, míg Széchenyi prvcessusában a beidézett tanúk13 500, jórészt lerombolt házról beszélnek, addig 1695-ben ez a szám már csak 50- 60 közötti. És ezek sem igazán házak, hanem inkább viskók {tuguriolis). Érdemes még megemlítenünk, hogy Széchenyi tanúi 100-200 Esztergomban maradt rác családról is beszámolnak {Rascianense). Valamint, ugyancsak Széchenyi jegyzőkönyvében, Kollonich úgy nyilatkozik, hogy az érsekség hol Nagyszombatban, hol Pozsonyban rezideál {vei Tymaviae vei Vosonij). Várady tanúvallomásából pedig még azt is megtudjuk, hogy 1683- ban, Bécs sikertelen török ostroma után a várost felszabadították (post solutam obsidione Viennam a Turearum iugo ereptam). Az érseki székesegyház hollétét, állapotát, szerkezetét, titulusát, és az esedegesen elvégzendő felújítások szükségességét firtató második kérdésnél Váradytól megtudjuk, hogy jelenleg, a káptalannal együtt, Nagyszombat az érseki székhely. A Bakócz-kápolnáról, amelynek felújítását az elhunyt érsek már megkezdte per defunctum archiepiscopum reparata), és ahol a plébános a szentmise áldozatot is elvégezte (ubi plebanum sacra peragit), Széchenyi processusában a megidézett három tanú egyike a már említett Kollonich Li- pót. A második tanú neve sem ismereden számunkra, 6 Maholányi János, aki ekkor még csak udvari titkár, a harmadik pedig a jezsuita rend egyik tagja, Szentdványi Márton, aki egyébként az egyik leggyakrabban beidézett tanú a 17. század során.
