Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota Kollonich Lipót érseksége kezdetén, 1695. (Kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve alapján)
50 Egyhá2történeti Szemle VI/1 (2005) ről csak adataink vannak, az első ténylegesen fennmaradt processus 1612-es dátumozásé.6 Feldolgozásuk épphogy elkezdődött,7 s minél több hasonló jegyzőkönyv analízisére nyílik lehetőség, annál pontosabb képet kaphatunk az egyes egyházmegyék, püspökségek fejlődéséről, esedeges visszaeséséről. A vatikáni levéltárból előkerülő írásos anyagok, még a „mozaikszerű adatok is értékesek lehetnek a korszak egy-egy egyéniségének: püspökének, papjának, misszionáriusának vagy többé-kevésbé ismert világi személyiségének, valamely intézménynek, püspökségnek, vidéknek, helységnek közelebbi megismeréséhez”, nemcsak történészek, egyháztörténészek, de „a nemzeti művelődés kutatója is” sokat meríthet belőlük.8 Az alábbiakban eme, jórészt tehát még feldolgozatlan iratok tömkelegéből választottam ki feldogozásra Kollonich Lipót 1695-ös esztergomi jegyzőkönyvét.9 A választást alapvetően két szempont indokolja. Egyrészt a főegyházmegye jelentősége, másrészt a történelmi határhelyzet. A 17-18. század fordulója ugyanis a török hódítás másfél évszázadának lezárultával a magyarországi katolicizmus történetében is új fejezetet és lehetőségeket nyitott. Következésképpen munkám nemcsak pillanatfelvétellel szolgálhat, hanem remélhetőleg további, egészen a 19. század derekáig elérkező, újabb és újabb processzusokra épülő elemzések kiindulópontja is lehet. A tanulmányban az esztergomi főegyházmegye korabeli állapotának bemutatására nyílik lehetőségem. Arról az egyházmegyéről kapunk képet, amelynek székhelye — a város 1683-as visszafoglalásának ellenére — még 1695-ben is Nagyszombatban található, és amelynek vezető szerepe vitathatatlan, hiszen Esztergom a mai napig prímási székhelyünk. Ne feledjük, a kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvek olyan személyek eskü alatt tett tanú- vallomásait tartalmazzák, akik mind a jelöltet, mind az adott egyházmegyét igen alaposan ismerik. A tanúknak nem áll érdekükben hamis adatokkal szolgálni, így — bizton állítható — hogy ezen processusok forrásértéke felbecsülhetetlen, hiszen „az új főpapról és egyházmegyéjéről kortárs tanúk szemével kaphatunk egységes szempontok alapján történő és számos részletre kitérő áttekintést, értékelést”.10 6 Tusor, 1999.24. p. Ld. pl.: MOLNÁR Antal: Adatok a váci püspökség török kori történetéhez. In: Egyház történeti Szemle, 2001. 2. sz. 57-86. p.; UÓ:, A kalocsai érsekség a 17. században a püspöki processzusok tanúvallomásainak tükrében. In: J.ÚJVÁRY ZSUZSANNA (szerk.): Ezredforduló - századforduló - hetvenedik évforduló. Ünnepi tanulmányok Zimányi Vera tiszteletére. Piliscsaba, 2001. 149-163. p. 8 GALLA Ferenc: Magyar tárgyú pápai felhatalmazások, felmentések és kiváltságok a katolikus megújhodás korából. Bp., 1947. 15. p. Lelőhelye: Archivio Segreto Vaticano (továbbiakban: ASV.) Archivio Concistoriale, Processus Consistoriales, vol. 89, föl. 477r-485v. Tusor, 1999.25. p. 10
