Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota Kollonich Lipót érseksége kezdetén, 1695. (Kánoni kivizsgálási jegyzőkönyve alapján)
Antal Beatrix: Az esztergomi főegyházmegye állapota 49 személyével és a betöltendő egyházi javadalommal kapcsolatban felteendő kérdések csoportját (tam stiper statu ecclesiae quam ipsius archiepiscopi). Ezeket a kérdőpontokat (interrogatoria) VIII. Orbán pápa, 1627-ben, külön utasításban részletesebben pontosította. A kivizsgálási eljárást (processus injormativus) csak szentszéki megbízás alapján lehetett megindítani. A VIII. Orbán-féle utasítás 13-13 kérdést sorolt fel, amelyekre a tanúknak, miután esküt tettek az evangéliumra, tárgyilagos, részrehajlás nélküli válaszokat kellett adniuk. A jelölt személyére vonatkozó kérdőpontok általában a jelölt családi körülményeire, iskolázottságára, egyházi rendfokozatára, már viselt tisztségeire, jellemére, mentalitására és külső megjelenésére irányultak. A másik kérdéscsoport a püspöki székhely nagyságára, lakóira, plébániáira és lelki életére, a székesegyház állapotára, felszereltségére, a káptalani és egyéb javadalmakra, a püspöki jövedelmekre és rezidenciára, valamint a szemináriumra, az egyházmegye metropóliájára, kiterjedésére vonatkoztak. A felsorolt kérdésekre adott feleletek előtt a tanúknak pontosan számot kellett adniuk arról, hogy honnan, mióta ismerik a jelöltet, valamint arról, hogy információik milyen forrásból származnak. Válaszaikat általában maguk fogalmazták meg, a jegyzőkönyvbe vett vallomásaikat sajátkezűleg láttamozták. A tanúkihallgatások több napig tartottak, mivel a beidézett tanúkat nem egyszerre, hanem különböző, többnyire egymást követő napokon hallgatták meg. A magyarországi egyházi javadalmak betöltését érintő kihallgatások, néhány kivételtől eltekintve, Bécsben, a pápai nunciatúra palotájában, a nuncius elnökletével zajlottak. A tanúk névsorát a nunciatúra kancellárja áhította össze, és a vizsgálati eljárás menetét is ő irányította.4 Az elkészült jegyzőkönyveket, az esetlegesen csatolt egyéb okmányokkal (mint például királyi kinevező okiratok, a jelölt saját igazolását bizonyító oklevelek) együtt felküldték Rómába, ahol a processus definitivus során, a Bíborosi Kollégium, olykor kifejezetten a Konzisztoriális, vagy, amennyiben a püspök kinevezéssel kapcsolatban az illetékes kormányokkal kellett tárgyalni, a 19. századtól a Rendkívüli Ügyek Kongregációjának, (Congregatio pro negotiis ecclesiastiás extraordinariis) tagjai véleményezték és döntöttek a jelölt kinevezéséről. Csak ezt követően kerülhetett sor a praeconisatiora és a bulla kiállítására, ami teljessé és véglegessé tette az egész folyamatot.5 A magyarországi jegyzőkönyvek 1612-től kezdődnek és maradtak fenn többé-kevésbé hiánytalan sorozatot alkotva a Vatikáni Titkos Levéltárban. Biztos, hogy már korábban is folytattak kánoni pereket hazánkban, de ezekTüSOR PÉTER: Hszterházy Károly kánoni kivizsgálási jegyzőkönyvei a Vatikáni Levéltárban. In: KOVÁCS Béla (szerk.): Eszterházy Károly Emlékkönyv. Eger, 1999. (továbbiakban: TüSOR, 1999.) 24. p. 5 BÁNK JÓZSEF: Egyházi jog, az egyházi alkotmányjog alapjai. Bp., 1958. (továbbiakban: Bánk, 1958.) 104. p.
