Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 45 földrajz parancsa az egymással való komoly belső kapcsolatra kötelez minket.”186 De ezeket a szép terveket a nagypolitika és az 1947. február 10-i párizsi békeszerződés derékban vágta ketté. Összegzés Az egyházak közép-európai elképzeléseit a két világháború között két alapvető nagy irányzatba sorolhatjuk: jelen volt egyrészt a revizionistairredenta álláspont, mely valójában inkább „anti-közép-európai” koncepciónak tekinthető, mivel Magyarországot a régi határai közt önálló és független államként képzelte el, másrészt azonban a föderációs eszmének is — amely szerint a közép-európai államok valamilyen államszövetséget alkotnánk - voltak hívei szép számmal. Az első a politikai rendszerrel azonosuló, konzervatív egyházi vezetőket — a Baltazár-csoport kivételével — és a szorosan hozzájuk kötődő csoportokat jellemezte, nagyon nagy általánosságban ide sorolhatjuk az idősebb nemzedék tagjait. Azonban azt meg kell jegyeznünk, hogy bizonyára a katolikusok konzervatív része sem utasított volna vissza egy olyan államszövetséget, mely a Habsburg-restaurációval jönne létre Ausztria és a Szent István-i Magyarország között, míg a szabad királyválasztó irányzathoz tartozó protestánsoknak természetesen nem voltak ilyen elképzeléseik. A második, föderációs megoldás híve — a megállapítást a végletekig leegyszerűsítve — az 1930-40-es évek reformnemzedéke volt. A katolikus és a protestáns fiatalok elképzeléseit nagy vonalakban párhuzamba vonhatjuk egymással, de ezen az irányzaton belül jóformán annyiféle különböző áramlat létezett, ahányan foglalkoztak a kérdéssel. Azonban a sok azonos vonás — a pángermán és a pánszláv veszedelem hirdetése, a fiatalságnak szánt szerep, stb. — mellett néhány nagyon lényeges jellemző alapján teljesen elkülöníthetőek a katolikus és protestáns elképzelések, melyek különösen érdekesek számunkra, mivel a felekezeti különbségekben gyökereznek. Bár mind a két csoport a Duna-völgyi összefogás szükségességét hirdette, de alapvető különbség közöttük, hogy ezt mely népek részvételével képzelték el. A katolikusok egyértelműen Nyugat felé fordultak Kelettől elzárkózva, szövetségeseiket mindig nyugaton keresik, elsősorban a katolikus Ausztriában — nincs olyan „aktívkatolikus” író, akinél az osztrák szövetség ötlete ne merülne fel —, de szóba kerül a szintén katolikus Olaszország és Lengyelország is, illetve Csehszlovákia, azonban az döntően ortodox Romániával vagy Jugoszláviával soha nem terveznek összefogást, csak esedeg ez utóbbi felbomlasztása esetén a katolikus horvátokkal és szlovénekkel. Ezzel szemben a protestánsoknál éppen fordított a helyzet, ők Kelet illetve Dél felé tekintenek, szinte egyáltalán nem írnak nyu186 Bereczky Albert: Két ítélet között. I. köt. Bp., é.n., 113. p.
