Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon

44

Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005)

dig Erdélyország tagja lenne, s így a Duna-medence gazdasági egységét ez a megoldás a világpolitika észszerű alakulása esetén nem veszélyezteti majd.”183

A két deklarácót összehasonlítva azt láthatjuk, hogy a második sokkal konkrétabb, körülhatároltabb elképzeléseket tartalmaz, míg az első inkább csak alapelveket fektet le. Érdekes, hogy a dunai népek „várhatóan megvalósuló regionális konfederációjáról” beszélnek. Vajon miért számítottak erre ilyen biztosan, holott kitűnik a szövegből, hogy tisztában voltak vele, hogy a nagyhatalmak nem állnak az ilyen formációk mellé? Talán mert annyira szükségesnek és kézenfekvőnek tűnt fel ez a megoldás, és minden itteni nép érdekében állónak, azonban ez túlzott naivitásnak bizonyult részükről.

De nem csak az ifjúság kereste a jövő útjait. Szintén a genfi Világ- egyháztanács felhívására 1946. október 17-19. között Debrecenben is tartottak egy7 konferenciát, melynek határozatában résztvevői felkérték az Egyetemes Egyháztanács Magyarországi Bizottságát, hogy tegyen lépéseket abba az irányba, hogy „a nacionalizmus válságát és a világkeresztyén- ségnek ebben a vonatkozásban fennálló tennivalóit eg}’ olyan konferencia vegye vizsgálat alá, amely az érdekelt dunavölgyi kisnépek kiküldötteiből ülne össze.”184 Nincs tudomásunk róla, hogy ez megvalósult volna.

1946-ban az SDG is ezzel a kérdéssel foglalkozott hagyományos virágvasárnapi konferenciáján. Egy nyilatkozatot adott ki az összegyűlt református diákság, melyben megállapítják, hogy Közép-Európában tiszta nemzetiségi határok nem vonhatók a keverten élő lakosság miatt, ezért az egymás mellett élő kis népek becsületes együttműködése szükséges, hogy e területen végre béke és nyugalom legyen. Másrészt viszont, a fenti megállapítással furcsa párosításban, kijelentik, hogy az egy etnikai tömbben élő nemzetiségeknek egy államban kell együtt élniük. Első hallásra ez ellentmondásnak tűnik, de ha jól belegondolunk, van értelme: egy nagy közép-európai államot kellene létrehozni, amelyben a népeket nem szabdalnák határok szét.185

Az új idők szelét mutatják a református egyházi vezetés eszmei változásai is. A súlyos beteg Ravasz László, a revízió feltétlen híve lemondott tisztségéről, és helyébe a meglehetősen liberális szellemű, korábban Baltazár köréhez tartozó Bereczky Albert lett az új dunamelléki püspök. Bereczky közép-európai állásfoglalását a megbékélés jellemezte:

„minket a sorsunk összevert s kemény csapások tanítottak meg arra, hogy egymással életközösségben kell élnünk [...] a történelem és a

Uo. 340-342. p.

MRZSL. 2.f. 11. 29.d. 1946 csomó Határozati javaslatok, Debreceni konferencia (1946. október 17-19.)

Tű%os%/op, 1946. Pünkösdi szám.