Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Katona Csaba: Inter arma 1944-1945. Fegyverek közt. Válogatás a második világháború egyházmegyei történetének forrásaiból
Recenziók 187 tyúknyi agyvelejük (ami a gondolkodásra alkalmadan) egyeden vagyonuk. [...] Az írógépek és mindenféle bútorok elhurcolása mennyi gondot okoz ezeknek a katonáknak, akik, mikor ezeket a sorokat írom, német dalokat énekelve és kiabálva haladnak ablakom alatt. Úgy látszik, még mindig van bor, és nem csak az oroszok szeretik azt, hanem Germánia túlméretezett ambíciójú fiai is a pohár fenekére néznek néha-néha.” (49. p.) A következő forráscsoportot a Shvoy Lajos püspök által kiadott püspöki körlevelek (litterae emyclicae) alkotják, amelyekben a legkülönfélébb természetű tájékoztatást nyújtó hírek, rendelkezések, valamint lelki útmutatás is található az egyházmegye első emberétől papjai számára. Ehhez a szűkebb forráscsoporthoz szorosan kapcsolódnak a következő, a kötet legnagyobb blokkját alkotó egység dokumentumai, amelyek a nyilas fogságból hazatért püspök sürgetésére az egyes plébániák helyzetéről adott jelentéseket foglalják össze. A több vármegyét átfogó, pontosabban több vármegyére kiterjedő székesfehérvári egyházmegye egyes területei különösen sokat szenvedtek a háború pusztításaitól, voltak olyan részei, amelyeken mintegy három hónapon át hullámzott a front a Wehrmacht és a Vörös Hadsereg között, így pl. Székesfehérvár is több alkalommal szenvedte el hol az egyik, hol a másik hadsereg be-, illetve kivonulását. Más területeket viszont kevésbé sújtottak a háború csapásai, így a kötetben közölt jelentések számos elemükben már csak ezért is eltérnek egymástól. E különbözőségeket tovább differenciálja a jelentést írók személyisége, látásmódja stb. Nem a véleden műve Shvoy püspök Füzy Sándor lelkész Göböljárásról írt, gyakorta semmitmondó részleteket is hosszan taglaló jelentéséhez fűzött szarkasztikus megjegyzése: „A sok híg levesben alig akadt egy-két falat.” (156. p.) Itt kell megjegyezni, hogy a kötet szerkesztője — helyesen — az azon plébániákat tárgyaló jelentéseket is a kötetbe foglalta, amelyek a magyarországi egyházmegyék határait módosító 1993. évi változások óta már nem Székesfehérvárhoz tartoznak. A kötet forrásanyagának ötödik — egyben utolsó — egysége az ún. Martyrologium. Az olvasó aligha szorul rá a latin szó fordítására. Az elhunyt Serédy Jusztinián helyére lépő korábbi veszprémi püspök, Mindszenty József esztergomi hercegprímás 1947-ben bízta meg papját, Meszlényi Antalt, hogy gyűjtse egybe az 1944—1945-ben mártíromságot szenvedett katolikus papok legfontosabb életrajzi adatait. Sajnos a székesfehérvári egyházmegye papsága (egy kivétellel valamennyi plébános a helyén maradt, nem egy esetben egyetlen szilárd pontként erkölcsi támaszt nyújtva a híveknek a széteső közigazgatás, a felbomló közösségek, a háború borzalmai közepette) sem maradt áldozatok nélkül. Az ő életük leglényegesebb adatait a kötetben visszaemlékezéseivel szereplő Németh László összegezte, illetve egyikükét, Bergendy János püspöki irodaigazgatóét ő írta. Hét pap — különböző részletességű — életrajza olvasható e forrásblokkban, hozzátéve, hogy olvasásukkor nem nélkülözhető bizonyos mértékű forráskritika sem, mert ahogy a szerkesztő felhívja rá az olvasó figyelmét:
