Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Bitskey István: Galla Ferenc: Ferences misszionáriusok Magyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17-18. században
Recenziók 177 kommentárokkal használhatjuk. S köszönet illeti természetesen a rangos sorozatot útjára indító Pázmány Péter Katolikus Egyetemet s azon belül az Egyháztörténeti Kutatócsoportot, amely elfelejtett kéziratok gondozását, s ezzel komoly tudományos értékek közzétételét vállalta és valósítja meg immár korszerű szempontok szerint. A kötet használhatóságát növeli és megkönnyíti a forrásjegyzék, bibliográfia, névmutató és az angol nyelvű összefoglalás, ami a gondos szerkesztői munka eredménye. A monográfia megjelenése feleid örömünket legfeljebb az árnyalhatja némiképp, ha feltesszük a kérdést: mi lett volna, ha Galla műve annak rendje és módja szerint a megírás után jelenik meg, s nem kellett volna az ő személyét és az egyháztörténetírás egészét háttérbe szorító diktatórikus kultúrpolitika következtében évtizedekig fiókban maradnia? Noha tudjuk, hogy az ilyen típusú kérdések anakronisztikusak, ezúttal mégis elég egyértelmű a válasz: mindenképp előbbre tartana a magyar katolikus egyháztörténet ügye. Még akkor is így van ez, ha az újabb kutatásokból — főként Tóth István György dokumentumgyűjteményeiből és forrásközléseiből — olykor-olykor kiderül, hogy Galla ezernyi adata közt néhány téves is akad, s levéltári hivatkozásainak végső pontosítását sem tudta már maga a szerző elvégezni, egy-két megállapítása is árnyalásra szorul. Mégis, a Sacra Congregatione de Propaganda Fide archívumában éveket eltöltő egyháztörténész kutatási eredményeinek adatgazdagsága és meglátásainak egész sora — ha idejében megjelent volna — számos szakembert segített volna hozzá munkája árnyalásához, gazdagításához. Az sem közömbös, hogy a nemzetközi konferenciákon már jóval korábban be lehetett volna kapcsolni Galla eredményeit az európai tudományos élet vérkeringésébe. A korszakról alkotott összképből a katolikus komponens így évtizedekig hiányzott, a tudományág szerves épülése szenvedett csorbát. Szerencsére az 1990-es évektől új lendületet vett a Hitterjesztés Szent Kongregációja levéltári anyagának kutatása, s Tóth István György dokumentumkiadásai (a Relationes... és a lJtterae missionariorum... kötetei) már hasznosították az akkor még kéziratban lévő Galla-monográfiák egyes tanulságait, s ma már a jelentések és levelek szövegkorpusza is rendelkezésünkre áll, belőlük egy kötetnyi újabban már magyar fordításban is olvasható. Molnár Antal nemrég megjelent impozáns összefoglalása1 csak részben érintkezik a most közreadott anyaggal, Galla a Királyság és Erdély, ő viszont a hódoltság misszionálását veszi tüzetes vizsgálat alá, továbbá Molnár a hódoltságban sem csupán a ferencesek misszióit tárgyalja, hanem a jezsuiták és bencések működését is, valamint az apostoli vizitációk kérdéskörét s a missziószervezés irodalmi programját elemzi. így kiegészül a kép, s az a kutatási irány, amit Galla kezdeményezett, szerencsés módon folytatókra talált. Ennek eredménye, hogy ma már korántsem intézhetjük el egy' kézlegyintéssel a hódoltságban élő katolikus lakosság történetét, minthogy adaKatolikus missziók a hódolt Magyarországon, 1572-1647. Bp., 2002.
