Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Bitskey István: Galla Ferenc: Ferences misszionáriusok Magyarországon: a Királyságban és Erdélyben a 17-18. században
178 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) tok sokasága révén tárul fel előttünk az a heroikus küzdelem, amelyet olasz, délszláv, bosnyák és magyar hittérítők vívtak a kereszténység védelme, s ezen belül a katolikus lakosság megtartása érdekében. Mindennek fényében Galla Ferenc historiográfiai helye ma már egyre világosabban körvonalazódik. Publikált munkáit eddig is ismerte és nagy haszonnal forgatta a szakma, s nem csupán a társadalomtörténettel foglalkozó historikusok, hanem a művelődéstörténet, néprajz, teológia, vallás- történet és még számos rokontudomány művelői ugyancsak beépíthették munkáikba az ő eredményeit. Hagyatéka azonban, amelyről Tusor Péter hiánypótló áttekintése2 ad hű képet, azt jelzi, hogy Galla még ezeknél is jóval több témában tette le elsőként a garast. A hódoltsági ferences misz- szió történetéről is készített áttekintést, ezt Molnár Antal könyve mára érthető módon meghaladta, azonban a 17-18. századi pálos hittérítésről szóló összefoglalása mindmáig hiányt pótol, kiadása kívánatos és időszerű lesz a Collectanea sorozatának további köteteiben. Posztumusz kiadások, több évtizeddel a megírás után megjelentetett könyvek esetében mindig felmerül a kérdés: mennyiben kell vág}' lehet az azóta eltelt időszak újabb szakirodalmát feltüntetni, szembesíteni a szöveggel? Lehetne természetesen szigorúan az eredeti textushoz ragaszkodni, mondván, hogy a mű historiográfiai helye így hitelesebb. Ezzel szemben viszont a magunk részéről csak helyeselhetjük a mostani sajtó alá rendező álláspontját, amely szerint a jegyzeteket kiegészítette a tudomány mostani állása szerint, mivel így sokkal használhatóbb kézikönyvet nyertünk. Annál is inkább, mivel ez a kiegészítés túlnyomórészt a dokumentumok kiadására vonatkozik, így Galla megállapításait minden szükséges esetben össze lehet vetni a Tóth István György (és kisebb részben mások) által közölt eredeti textusokkal. Más kérdés, hogy ugyanazon dokumentum értelmezései már eltérhetnek egymástól, az egyes narratívák más és más helyre tehetik a hangsúlyokat, ez viszont a történészi munka velejárója, múltról való gondolkodásunk az egymással nem mindig egyező magyarázatok révén csiszolódik, gazdagodik és válik árnyaltabbá. A most közreadott kötet kisebbik fele foglalkozik a Királyság misszionálásával, a jóval terjedelmesebb második rész témája pedig Erdély, láthatóan ez foglalkoztatta legintenzívebben a szerzőt. A Királyságot illetően Galla lényegében sikertelennek ítéli az olasz és lengyel konventuálisok tevékenységét, aminek elsődleges okát a magyar nyelvtudás hiányában jelöli meg. Még a jól képzett és minden nehézséget vállaló, apostoli lelkületű minoritákról is azt kell megállapítania, hogy inkább csak a nemesi udvarházakat, kastélyokat és várakat keresték fel, ahol latin nyelven úgy-ahogy tudtak kommunikálni, a szélesebb néprétegekhez nem találhatták meg az utat. Egyes rendtagok áldozatvállaló hódoltsági barangolásai nem tévesztendők össze a jezsuiták (s később a magyar páloMagyar történeti kutatások a Vatikánban. Bp.-Róma, 2004.
