Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Balogh Judit: Misszionáriusok levelei Magyarországról és Erdélyről (16-17. század)

174

Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005)

és zöldségeskerttel a fejedelem beleegyezésével, aki „nagy rokonszenvet mutat az atyák iránt, ha arra járnak, ami igen gyakran előfordul.”

Az időtartam, amit a levelek átfognak, majd’ másfél évszázad. Az első 1380 áprilisában kelt, az utolsó pedig 1716-ban. A levelek száma 1622 után szaporodik meg, a válogatásban szinte minden egymást követő évtől találunk jelentéseket egészen 1667-ig, az ezt követő időszaktól, tehát mintegy fél évszázadból csupán 9 levél szerepel a kötetben.

Az egymást követő levelekből, például az Erdélyre vonatkozó jelentésekből az illető területen a vallási élet változása is nyomon követhető. A korábbiakban már említett Darkó János erdélyi pap ugyan főképpen a Székelyföld állapotairól adott képet 1629-ben, ám még ott is meglehetős problémákról számolt be, részint a papok idős kora, részint a római egyház rendjével összeférheteden életmódjuk miatt. Közlése szerint 1629- ben Udvarhelyszéken, a fele részben katolikus székely székben és Háromszéken együtt hat pap szolgált és mindnyájan megnősültek. Csíkszékben huszonhárom katolikus plébánián kilenc pap szolgált ekkor, de csak kettő viselkedését ítélte megfelelőnek. A mintegy húsz évvel később Modesto A Roma olasz ferences szerzetes tollából származó és a Kongregációnak küldött jelentés már számos változást rögzített. Egyrészt megemlítette azt, amit ebből a korszakból más forrásokból valóban tudunk is, hogy az erdélyi katolikus nemes urak, akiknek a száma az egész erdélyi nemességhez képest igen jelentős volt, állandóan szorgalmazták, hogy papokat küldjenek hozzájuk. Másrészt beszámolt arról is, hogy Gyergyószárhegyen, a Lázár család birtokán misszió létesült, amit Fulgenzio da Jesi vett át, és ekkorra már nem csak templom állt rajta, hanem egy hat szobás lakóház is szerzetesek számára, amit Lázár István adományozott nekik. Most már nem csupán „katolikus lelkekről”, hanem teljesen katolikus falvakról is szó esik a jelentésben, valamint több szerzetesről, akiknek a megjelenését a húsz évvel korábbi levél még csak sürgette. A levél egyértelműen mutatja, amit más forrásokból szintén tudunk, hogy a misszionáriusok Csík-, Gyergyó-, és Kászonszéket szemelték ki a katolikus térítés központjául.

A misszionáriusok közül többen átfogó és alapos jelentésekben számoltak be a misszió helyzetéről, a missziós állomásokról és az ott dolgozókról, az általuk meglátogatott területeken használt nyelvekről. Néhá- nyan egyenesen kérdés — felelet formájában fogalmazták jelentésüket, amikből egyértelműen látható a Kongregáció érdeklődésének iránya. Éppen ezekből a jelentésekből látható talán a legjobban, hogy mennyire részlegesek, illetve egyenetlenek a levélírók ismeretei. Tóth István György is többször említi előszavában, hogy van úgy, hogy a misszionáriusok pontosan ádáttak helyzeteket és helyszíneket, máskor éppen ellenkezőleg. A nyelv ismeretének a hiánya minden bizonnyal meggátolta, hogy sokakkal építsenek ki széleskörű kapcsolatokat. így fordulhatott elő, hogy a kálvinisták közé sorolták a szombatosokat, bár megemlítették sajátos, a zsidó valláshoz kötődő rítusaikat is, tudtak viszont a puritánokról, mint a kálvi-