Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - RECENZIÓK - Balogh Judit: Misszionáriusok levelei Magyarországról és Erdélyről (16-17. század)
Recenziók 173 tívnak tekinthető ebből a szempontból bizonyos Matteo Benlich bosnyák ferences, aki számos levele mellett 1657. december 8-án kelt és a Kongregációnak írott jelentésében számolt be körútjáról, amelyet Dél- Magyarországon tett, és adatai szerint megbérmált ezalatt 31262 embert, többeket rábírt a rekatolizációra vagy éppen az áttérésre, oltárokat, templomokat szentelt fel. A vizitációja leírásában szót ejt többek között Pécsről, Mohácsról, Szegedről, Lippáról valamint Temesvárról is. Ezekkel a helységekkel kapcsolatosan pontosan beszámol a katolikus kézben lévő templomokról, azok állapotáról, a bérmálások számáról és a jelen lévő szerzetesrendekről, amennyiben vannak. A válogatásban a legtöbb jelentéssel — levéllel, ez a már említett Matteo Benlich bosnyák obszerváns és Simone Matkovich bosnyák pap szerepel. Mindketten jelentős munkát végeztek, és sokat utaztak a hódoltsági területeken. Matkovich azt is tudni véli egy 1622-ben írott levelében, hogy az ő és más katolikusok elleni török üldözést valójában Bethlen Gábor erdélyi fejedelem pénzeli. Akármint is volt valójában, azt jól mutatja a levél, hogy Matkovich információi pontosak voltak azzal kapcsolatban, hogy Bethlen remek török kapcsolatokkal rendelkezett, és azok révén számos dolgot képes volt elérni. Érdekes kép tükröződik a közvélekedésről a levelekben. Úgy tűnik ugyanis, hogy a voltaképpen fejedelemsége egész ideje alatt a 30 éves háború küzdelmeiben a „protestáns” táborban részt vevő Bethlen Gábor talán épp ezért a „protestáns fejedelem”-ként élt a kor emberének a tudatában, még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a 17. századi erdélyi fejedelmek között ő inkább a mértékletességet képviselte, és igyekezett megszüntetni országában a vallási villongásokat, nemegyszer a többségi katolikusoknak kedvezve. Mind Matkovich, mind pedig az erdélyi pap Darkó János Kongregációnak írott jelentése azonban azt mutatja, hogy talán éppen az európai politikában betöltött szerepe miatt erősen tartotta magát a Bethlen erőszakos protestantizmusával kapcsolatos nézet, olyannyira, hogy Darkó szerint „Gábor várja az említett papok halálát, hogy azután könnyen eltörölhesse a katolicizmust.” A másik fejedelem, akiről a levelekben említés történik, ha nem is név szerint, az II. Rákóczi György. A Báthory Zsófia személyében bár színleg reformátusságra áttért, valójában azonban mélyen katolikus leányt feleségül vevő fejedelem apjával folytatott leveleiből is tudjuk, hogy megengedő volt a katolicizmussal kapcsolatosan. I. Rákóczi György gyakran fejezte ki nemtetszését fia ilyetén viselkedése miatt. Stefano A Lopara bosnyák ferences 1654-ben kelt jelentése ugyanezt látszik megerősíteni, hiszen azt írja, hogy Gyulafehérváron, a fejedelmi székhelyen 1651 óta működik egy „igen kényelmes” rendházuk, szőlővel