Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
Egyházi tervezetek és kezdeményezések 29 Rónai András geopolitikus elképzelése minden eddig ismertetett tervezettől gyökeresen eltér, ő egészen más okok és tényezők hatására jut el a közép-európai államok együttműködésének szükségességéig. Elgondolása olyan különleges és fantáziadús, hogy érdemes részletesebben idéznünk: „Európa jövő sorsa az Ázsiával való mérkőzésen dől el. A harc két fronton fog lefolyni: egyik a keleti- és dél-ázsiai front, ahol Nyugat- Európa áll a tűzben, a másik a Balti- és Földközi-tenger közötti front, ahol Közép-Európáé a védekezés feladata. [...] A Balti- Földközi-tengeri frontnak 3 főszakasza van. [...] A középső szakaszon egyik legfontosabb szerep a mienk, magyaroké. Ez a frontszakasz talán a legbonyolultabb és a legkiszámíthatadanabb. Ázsia kétségkívül előőrseinek tekintheti a Balkán szláv népeit, hiszen a Balkán mindig fél-Ázsia volt. [...] Más a helyzet az északabbra élő szláv népeknél. Csehország világosan nyugati kultúrájú s Lengyelország sem akar újra orosz lenni, ezeket csak egy német fenyegetés szoríthatja Ázsia karjaiba. Természetesen számolni nehéz velük s befolyásolják a tisztánlátást azok a különböző szláv töredékek, melyek nagykorúságra még nem emelkedtek (rutének, tótok, ukránok). Két ellen álló szigetnek marad a magyar és román. Itt a helyzetet az komplikálja, hogy ezek egymással is szembe kerültek s Románia Erdély bírásáért kétfelé is kisszláv államokkal szövetkezett össze. [...] A nagy vonalak ezek után világosak. Németország, Olaszország s az Ázsia-ellenes frontot tartó kelet-közép-európai kis népek egyik oldalon állanak és pedig az európai oldalon. Ezzel szemben áll az Ázsiát képviselő Oroszország, előretolt szláv bástyáival. [...] Hogyan szervezhető meg a kelet- közép-európai front középső szakasza? A kis államok egymagukban erőtlenek. Valamilyen tömörülésre feltétlenül szükség van. Nyilvánvaló, hogy e tömörülésnek magját a megbízhatóan Ázsia-ellenes népeknek kell adniok. Lengyelországnak kívül kell maradnia e — mondjuk — dunai blokkon, mert neki meg kell őriznie szabad kezét mind kelet, mind nyugat felé. Kívül kell maradnia egy ilyen célú tömörörü- lésen a Balkán szláv államainak is, hiszen félig-meddig az ő szemmel tartásuk egyik célja az összefogó csoportnak. Ha a célok és felfogások összeegyeztethetőek, megtartandó a jó viszony e Balkánállamokkal, ellenkező esetben ellensúlyozásukra van szükség. Marad a csoport számára az osztrák, cseh, tót-rutén, magyar, horvát és román nép és az ő területeikbe bezárt egyéb töredék. Területileg a blokk Oroszország kivételével Európa bármely államát meghaladná, népesség tekintetében Orosz- és Németországok után a harmadik helyen állna. [...] E jövendő csoport legvitathatatlanabb tagjai a magyarok és románok. Mind a magyarok, mind a románok természetes szövetségesei az Ázsia-orosz-ellenes német-olasz tengelynek. Egy-
