Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNY - Tengely Adrienn: Egyházi tervezetek és kezdeményezések a közép-európai népek együttműködéséről a két világháború közti Magyarországon
30 Egyháztörténeti Szemle VI/1 (2005) magában egyikük sem komoly tényező s helyzetük sem előnyös, minthogy korridor-szérűén nyúlnak bele a veszélyeztetett frontba, köröskörül ellenségek vagy bizonytalan barátokkal. Egymásközti differenciák elintézése és egy becsületes összefogás viszont igen megerősítené pozíciójukat s igazi oszlopai lennének a Kelet-Közép- Európa békés fejlődését biztosító szervezetnek.”109 A fiatal protestáns értelmiség elgondolásaiknak általános jellemvonásait keresve ki kell emelnünk a nagyhatalmak iránti bizalmatlanságot,110 és ebből kifolyólag azt, hogy a Duna-völgyi kérdés megoldását nem tőlük, hanem a közép-európai ifjúságtól várták,111 csakúgy, mint az „aktívkatolikusok”. A Habsburg-restauráció eszméje csak ritkán merül fel terveikben, akkor is csak úgy, mint egy elhibázott, halva született ötlet: „A Monarchia is azért omlott össze, mert a sorsközösség kapcsai nem tudtak kifejlődni a Habsburgok jogara alatt élő népekben. Éppen ezért érthetetlen vakság bármiféle legitimista megoldás lehetőségére gondolni.”— írja Máthé Elek.112 Mint fentebb említettem, Szabó Dezső és Karácsony Sándor hatására - akinek gondolatai sokszor szinte szó szerint köszönnek vissza —, egy ún. Kelet felé fordulást tapasztalhatunk, mind kulturális, mind politikai téren. Jellemző például Fábián Dániel 1930-as cikksorozata a Református Di- ákmozgalom-ban Kelet vagy Nyugat? címen, melyben egyértelműen Kelet a pozitív oldal Nyugattal szemben: „Ha a kereszténységet keletről hozzuk és Bizánccal és a szláv népekkel jutunk közelebbi érintkezésbe, a magyarság kultúrájának, faji képének tisztasága sokkal komolyabb védelmet élvezett volna.”113 Felmerül konkrét politikai kapcsolatkeresés formájában is az a nézet, hogy a magyarságnak inkább Keleten és Délen a helye, mint Nyugaton.114 „Tótokkal, oláhokkal, horvátokkal kell megértenünk egymást s lengyelekkel, szerbekkel kell barátkoznunk Keletet vezetve inkább, mint Nyugat végén kullogva. Fordítsuk vissza a lovunk fejét a Balkán felé, nem azért, hogy Balkánná süllyedjünk, de azért, hogy felemeljük a körülöttünk élő testvérnépeket.”115 Azonban minden összefogás alapja a másik megismerése és értékeinek megbecsülése, mely gondolatot különösen az ifjúsági szervezetek gyakorlati munkája karolta fel. A fiatal protestánsok a közép-európai kérdéshez való hozzáállását jól jellemzi a Református Diákmozgalom írása: „És amikor mi összetalálkozunk vagy összetalálkoztunk már egy oláhval vagy Magfar Út, 1935. február 15. 110 Magyar Út, 1936. január 1., 1936. május 1., 1937. április 1.; Új Magyarság 1933. június Magyar Út, 1936. augusztus 1-15., 1936. január 1. 112 MagyarÚt, 1937. április 1., 1937. május 6.; Új Magyarság 1933. június; Van feltámadás! 154. p. Református Diákmozgalom, 1930. november. 114 MagyarÚt, 1937. május 6. Új Magyarság 1933. június 1.
