Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - "A KATEDRÁRÓL" - Szabó András: Némethi Ferenc és más versszerző főnemesek Északkelet-Magyarországon a 16. század második felében

162

Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005)

Rákóczi Zsigmonddal együtt harcolt a törökök ellen a szikszói csatában és az 1590-es években egy régi főnemesi család szülötte, a szintén református Homonnai Drugeth István (1543—1598), akinek birtokai elsősorban Ung vármegyében terültek el. Első ismert éneke a 18. zsoltár parafrázisa, amelyet 1581-ben írt, s amely a saját keze írásában maradt ránk. Ismerünk tőle egy másik verset is, amely Rákóczi második versének kortársa és rokona, a címe: Vitézi ének és könyörgés. A következő évtizedben keletkezett költemény első verse így hangzik:

„Hozzád kiált lelkem, örök életemnek Istene, magos mennyben,

Mert igen örvendez ennekem fogadott kegyes igéretödben,

Azért én istenem, te szent felségednek így könyörgök hitömben:”

Az eléggé döcögős és kevés költői tehetséggel megírt vers formája figyelemre méltó: a 19 szótagos sorok az ún. Lucretia-versformát adják ki, amely a Balassi-versszak közvetlen előzménye. Homonnai Drugeth István ekkor már kapcsolatban állt Balassi tanítványával, Rimay Jánossal, aki két verset is írt az kérésére.16

Egy másik régi család szülöttének, Ecsedi Báthory Istvánnak (1555— 1605) a felesége Homonnai Drugeth Fruzsina volt, István testvére. A mélyen vallásos református nagyúr és országbíró (az akkori Magyarország egyik leggazdagabb embere), még együtt harcolt Rákóczival és Homonnai Drugeth-tel a tizenötéves háború elején, később azonban alig mozdult ki Ecsed várából. Gyermeke nem volt (helyette távoli rokonát, somlyai Báthory Gábor későbbi erdélyi fejedelmet szánta örökösének), s feleségével úgy összeveszett, hogy szóba sem állt vele többé. Óriási befolyása volt a tiszántúli református egyházkerület ügyeire, s egy darabig Rimay János volt a ritkára., s Balassi Bálintot is ismerte. Nem véletlen, hogy a fiatalkori Balassi-fordítás, a Beteg telkeknek való füves kertecske első kiadásának egyetlen példánya (a Nyizsnij Novgorodban keserves fogságban lévő pataki unikum példány) az ő tulajdonosi bejegyzését és kéziratos megjegyzéseit tartalmazza. Élete végén egy furcsa művet hozott létre, amelyet korábban meditációknak neveztek, ma inkább imádságfolyamnak hívnám. A prózai imádságok és gondolatok, amelyek stílusa erősen hasonlít Rimay késő reneszánsz manierista verseire, korlát nélkül ömlenek egymás után, hogy aztán a ritmikus próza egy helyen átmenjen igazi versbe.17 A két itteni költeményen kívül, még egyet ismerünk tőle, ez nem máshol maradt ránk, mint a Balassa kódexben, s nótajelzéséként egy' Rimay-versre utal.18

RMK XVII. sz. 1. 17-21., 498-499. p.

Ecsedi Báthory István meditációi. Sajtó alá rend.: Erdili Kí.áRA — KlíVKtíA'/.l Katalin. Bp.-Szeged, 1984. (Adattár XV1-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 8.).

RMK XVII. sz. 1. 245-249., 574-580. p.