Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - BESZÁMOLÓK - Ugrai János: Régi diszciplína - aktuális kihívások. Tudományos tanácskozás az egyháztörténetírás helyzetéről
148 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Ugrai János dolgozatának fő tanulsága, hogy a Sárospataki Református Kollégium a 18. században egyfajta fenntartó-hiányos helyzetbe került. Történeti fejlődése és földrajzi fekvése egyaránt ebbe az irányba mutatott. Nem állt már mögötte a 16-17. századi főurakhoz (Perényiek, Lorántffyak) fogható, fejedelmi értékű támogató; Sárospatak városa kicsiny, szegény és felekezetileg megosztott volt, így nem gyakorolhatott Debrecenhez hasonló fenntartói szerepet; hasonló okokból Patak közvetlen környezete is alkalmatlan volt önmagában egy ekkora intézmény fenntartására és protestáns iskola lévén természetesen az állam sem finanszírozta a működését. így legalább hat-hét, egymással is folyton vetekedő szereplő (érdekcsoport) mindig változó egyensúlya határozta meg az iskola napi működését és a hosszú távú fejlesztéseket is. A legfontosabb szereplők: az egyházkerület egyházi és világi vezetése; a zempléni egyházmeze egyházi és világi vezetése; az iskola professzori kara; a diákönkormányzat; a befolyásos adakozó protestáns arisztokraták és középnemesek; az adakozó református hívek és nem utolsósorban a szülők. A szerző ebből a körülményből vezeti le értekezésében a pataki kollégium sajátosságait. Idetartozik az önfenntartó gazdasági berendezkedés, a hosszan megmaradó diákönkormányzatiság, a Tiszáninneni Egyházkerület befolyásos tényezőinek érdekkülönbségeiből fakadó szervezeti-irányítási zavarok, a diákélet jellemzői (a zsúfoltság éppúgy, mint a híresen szabad légkör), s nem utolsósorban a könnyen körülhatárolható — és felelőssé tehető — fenntartó hiánya adhatta az egyik legfontosabb lökést a sokszor radikális tantervi-tantárgyi újítások végrehajtásához is. A nyilvános vitán az opponensek és a hozzászólók Ugrai János téziseit érdemben nem vitatták. Egyedül Orosz Gábor bírálata tartalmazott tételesen kifogásokat a dolgozat egyes részeivel szemben. Az opponens kevesellte a dolgozat klasszikus neveléstörténeti vonatkozásait és — inkább elvi alapon, a kérdéses dolgozaton túlmutatóan — azt a dilemmát fogalmazta meg, hogy a neveléstörténet és a nevelésfilozófia számára milyen értéke lehet egy klasszikusan történeti (társadalom- és gazdaságtörténeti) módszereket felvonultató munkának. Ezen kívül két-három fontos kiegészítést, illetve korrekciót javasolt a disszerensnek, amelyeket Ugrai János elfogadott. Régi diszciplína — aktuális kihívások. Tudományos tanácskozás az egyháztörténetírás helyzetéről (Miskolc, 2005. szeptember 7.) Az MTA Miskolci Területi Bizottságának épületében izgalmas beszélgetésnek lehettek részesei azok a budapesti, debreceni, miskolci és sárospataki szakemberek, akik az egyháztörténet jelenéről, legfontosabb feladatairól és eredményeiről folytattak eszmecserét. A szervezők (formailag a Miskolci Akadémiai Bizottság Vallástudományi Albizottságának vezetői)
