Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - BESZÁMOLÓK - Ugrai János: Régi diszciplína - aktuális kihívások. Tudományos tanácskozás az egyháztörténetírás helyzetéről
Beszámolók 149 nem titkoltan hagyományteremtő szándékkal igyekeztek párbeszédet kezdeményezni a témáról az északkelet-magyarországi levéltárosok, történészek bevonásával. Már az első hozzászólásokból kiderült, hogy a kezdeményezés felettébb indokolt. Mint a rendezvény díszvendége, Péter Katalin professzorasszony (MTA Történettudományi Intézet) elöljáróban kiemelte, gyakorlatilag nincs olyan történeti probléma, amelynek vizsgálatakor ne ütközne szinte azonnal a kutató egyháztörténeti kérdésekbe. Olyan mélyen részei hazánk kultúrájának — de politika-, gazdaság-, társadalomtörténetének stb. is — az egyházak, hogy megkerülhetetlen állapotuk, szerepük minden korszakra vonatkozó folyamatos vizsgálata. Ehhez képest a hozzászólók számtalan nehézséget és hiányosságot említettek meg, amelyek egyenként is sürgősen megoldandó feladatokat támasztanak a szakma művelőivel szemben — így együtt pedig igen sötét képet festenek a történettudomány ezen ágának állapotáról. Csak néhány példát említünk ezek közül. Fazekas Csaba (Miskolci Egyetem BTK) az egyháztörténeti kérdésekkel foglalkozó fórumok (folyóiratok, konferenciák, tematikus kutatások és kötetek) számát kevesellte. Mint megjegyezte, a részben általa szerkesztett, immár hatodik évfolyamát kezdő Egyhá^történe- ti Szemle igyekszik ezt a hiányosságot lehetőségei szerint csökkenteni, de az évente kétszer megjelenő kiadvány egyedül nem képes a szakmai közvélemény fogadókészségén jelentősen javítani. A szakmai együttműködésen alapuló nagy kutatások, sőt, akár a heves tudományos viták kibontakozásához újabb és újabb fórumok működtetésére van szükség. Ehhez kapcsolódó Bitskey István professzor (Debreceni Egyetem BTK) megjegyzése, aki azt vetette fel, hogy a nagy történeti folyóiratokban ritkán olvasható kifejezetten egyháztörténeti témájú közlemény — olyannyira, hogy még a külföldi alapművek recenziójához sem jut a magyar olvasó. Szabadi István (Debreceni Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei) és Dienes Dénes (Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei) a fiatal kutatók hiányát és az ő latintudásuk elégtelenségét emelte ki, valamint azt, hogy az egyháztörténet-írás nagyon elmaradt az alapvető források kiadásával. Részben a fenti tudományszervezési hiányosságokból következik, de már át is vezet a tartalmi kérdések megvitatásához Balogh Judit (Miskolci Egyetem BTK) néhány példája, amelyek „kőbe vésett”, régóta tényként elfogadott megállapításokat cáfolnak vág)' legalábbis kérdőjeleznek meg. Alapos mikrotörténeti, statisztikai elemzésekre, a társadalom- és mentalitástörténeti szempontok eddiginél lényegesen hangsúlyosabb alkalmazására van szükség annak megállapítására, hogy az idézett példák szabályt erősítő kivételek, vagy pedig annak jelei, hogy tudásunk számos eddigi eleme téves — szögezte le a fiatal kutató. A vita másik, az előzőnél izgalmasabb része ennek jegyében zajlott és tartalmi kérdésekkel foglalkozott. Az apropót Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás? című nemrégiben megjelent, a résztvevők által méltán dicsért kötete szolgáltatta. A reformáció első évtizedeiről szóló kötet
