Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A magyarországi szabadegyházak nemzetközi kapcsolatainak jellemző vonásai a hatvanas évek második felétől a hetvenes évek végéig
116 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Magyarországi szabadegyházak nemzetközi kapcsolatai jellegének alakulása A hidegháború miatt a Rákosi-korszak éveiben a szabadegyházak külföldi kapcsolatai is megbénultak, és fokozatos felújítására 1956-tól nyílt lehetőség elsősorban a nemzetközi szervezetekkel rendelkező tagegyházak számára. A hatvanas évek elején legkiterjedtebb kapcsolatokkal a baptisták rendelkeztek. Küldötteik részt vettek az Egyesült Államokban megtartott Baptista Világkongresszuson, a moszkvai Európai Baptista konferencián, illetve a baptista világ- és európai szövetség több tisztviselője Magyarországra látogatott. Az ÁEH a metodisták esetében elsősorban a metodista püspökkel való kapcsolattartást, az adventistáknál a divízióülésen való részvételt, illetve a világszervezet főtisztviselőinek esetenkénti látogatását engedélyezte.6 Az állam rossz szemmel nézte, hogy a nemzetközi szervezethez is kapcsolódó magyarországi szabadegyházak a nyugati egyházközpontok vezető szerepét elismerik, ezért a magyar egyházvezetőknek alárendelt viszonyuk megszüntetéséért kellett harcolniuk. Ez különösen a Hetednapi Adventista Egyház és a Metodista Egyház életében éreztette hatását.7 A kisegyházak esetében fontos célkitűzés volt az állam részéről nemzetközi kapcsolataik hivatalos keretek között tartása. Az ÁEH külügyeiket a SZÉT elnöke — Palotay Sándor — által irányította az 1979-ben bekövetkező haláláig. Véleménye meghatározta a Hivatal állásfoglalását, ezért a külföldi vezetők jó viszonyra törekedtek vele.8 Az ÁEH elképzelése a kisebb szabadegyházi közösségek esetében a szervezeti felépítettségükből fakadóan nehézségekbe ütközött, mert külkapcsolataikat nem hivatalos találkozókon bonyolították le. Palotaynak csak 1975-re sikerült elérnie, hogy a külföldi egyházvezetők megszüntessék a hivatalos állami vezetés megkerülésével fenntartott kapcsolataikat.9 A hivatalos tárgyalásokra kiutazók külföldi útjukról feljegyzéseket készítettek, amelyben beszámoltak tevékenységükről és tapasztalataikról. A tagegyházaknak és a SZET-nek éves jelentést, valamint a következő évre szóló munkatervet kellett írniuk, amit az egyes felekezetek esetében először a SZÉT, majd az ÁEH vizsgált meg. Az egyházak a hetvenes években a Hivatal instrukciójára Palotay szerepének korlátozása érdekében létrehozták a titkári munkaköröket. így a külügyi titkár feladata volt a SZÉT munkájának operatív segítése, az elnökség döntéseinek végrehajtása a nemzetközi egyház- politika területén.10 6 MÓL. XIX-A-21-d-005-3/a/l%4. 26. dob.; MÓL. XIX-A-21-d-005-25/1964. 26. dob.; MÓL. XIX-A-21-d -005-31/a/1968. 43. dob.; Rajki Zoltán: H. N. Adventista Egyház története 1945 és 1989 között Magyarországon. Bp., 2003. 52., 78-79. p. MOL. XIX-A-21 -c-66/9. és 16. 160. dob. 8 MOL. XIX-A-21 -d-005-31 /a/1968. 43. dob. 9 MOL. X1X-A-21-C-6.1/13. 144. dob. MOL. XIX-A-21-C-6.1/18. és 19. 143. dob.; A hetvenes évek közepétől a tagegyhá- zakban is létrehozták a külügyi titkári tisztséget.
