Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A magyarországi szabadegyházak nemzetközi kapcsolatainak jellemző vonásai a hatvanas évek második felétől a hetvenes évek végéig
A magyarországi szabadegyházak nemzetközi kapcsolatainak jellemző vonásai a hatvanas évek második felétől a hetvenes évek végéig Raj ki Zoltán A szabadegyházak Magyarországon taglétszámukat tekintve csekély kisebbséget alkottak a Kádár korszakban, de több közösség (pl. baptista, metodista) a nyugati országokban — különösen az Amerikai Egyesült Államokban — jelentős befolyással rendelkezett. Ezért a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) külpolitikai céljainak megvalósításában a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsa (SZÉT) keretében működő kis- egyházak nemzetközi kapcsolatait is felhasználta. Az MSZMP politikájának jellemző vonásai az egyházak külügyi kapcsolatának területén A kommunista államhatalom az egyházi vezetők feladataként határozta meg a „nemzetközi imperializmus” ellen, a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért, valamint a szocialista humanizmusért folytatott küzdelmet. Az egyházi vezetőknek támogatniuk kellett a „haladó erőknek” tekintett politikai és egyházi csoportokat. Előírták a harmadik világ országaiért folytatott politikai versengésben való részvételt is felekezeti vonalon. Feladatul jelölték meg az egyházi világszervezetekben pozíciók megszerzését, különböző egyházias nyelven megfogalmazott politikai nyilatkozatok kiharcolását, valamint a szocialista országokat elítélő megnyilatkozások megakadályozását. Fontos elvárásnak tekintették az egyházat képviselők kiutazásai alkalmával nemzetközi közvélemény előtt a magyar vallásügyi helyzet pozitív feltüntetését. Az Állami Egyházügyi Hivatal (AEH) a nyugati központú egyházi szervezetek magyarországi befolyásának leépítésén munkálkodott. Anyagi téren is a támogatás minimalizálására törekedett, és az ellenőrizhetőség érdekében előírta, hogy az egyházak részére érkező külföldi segély a Magyar Nemzed Bankon keresztül érkezzen. Törekvései arra irányultak, hogy a nyugati egyházi szervezetek a magyar egyházak vezetésének személyi összetételét ne befolyásolják. A magyar egyházvezetők részt vettek a szocialista országok ökumenikus nemzetközi szervezeteinek tevékenységében (prágai Keresztén}' Békekonferencia, Katolikus Egyházak Berlini Konferenciája), amelyek a szocialista tábor „békepolitikáját” propagálták egyházi
