Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében

Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében 97

együtt éltek a többségükben szlovák anyanyelvű lutheránusok, és a reformátusok egészen 1670-ig. Nemegyszer előfordult azonban, hogy ha valahol a lelkipásztor a lutheri tanok szerint tartotta az istentiszteletet, utódja ugyanazon a helyen már a svájci reformáció alapján prédikált. A Ungban mindkét felekezet egy esperes alá tartozott, ellentétben Zemplénnel, ahol a lutheránusok ügyei külön alesperes alá tartoztak. A törvényalkotás és annak alkalmazása így egymás mellett párhuzamosan haladhatott tovább. A „Felsőmagyarországi cikkek” elfogadása idején az egyházmegye vezetői gondoskodtak arról, hogy a lutheránusok, akik nem értettek egyet a szabályzat valamennyi pontjával, szabadon követhessék saját felfogásukat. Nagyon bölcsen nem voltak hajlandóak megengedni azt, hogy a két felekezet egy szervezeten belüli léte emiatt csorbát szenvedjen. A helyzet 1670-ben változott meg, mikor a zempléni lutheránusok és az ungiak egy része a Sáros megyei lutheránus esperességhez csatlakoztak. Az egyházmegye kebelében megmaradt többség rövid időn belül beolvadt a refor- mátusságba.75

Betekintve a hétköznapokba, azt láthatjuk, hogy' bár az államhatalom részéről (Ung végig a Magyar Királyság alá tartozott) a század utolsó negyedében még nem fenyegetett az üldözés veszélye, helyi békédenkedések már előfordultak a római katolikusok és a protestánsok között. Családok szakadtak kétfelé a vallásilag megosztott településeken, előre vetítve egy hosszú ideig tartó harc árnyékát, mely teljes egészében a következő évszázadban bontakozott ki.76

ZOVÁNYI Jenő: Protestánsok állítólagos uniója Zemplénben 1697-ben. In: Protestáns Szemle, 1934. 227. p.

MAUKS, 1909. 78. p.

76