Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében 91 A század második felétől már több olyan települést találunk a vármegye területén, melynek papjai a helvét iránynak megfelelően végezték az egyházi szolgálatot. A legelsők közül említve néhányat: 1559 után Ungvár, 1560-ban Tiba, 1564-ben Dobóruszka és Palágy, 1565-ben Csicser, 1566-ban Nagykapos népe élt vallásgyakorlattal ezen a módon.53 Az átmenet azonban korántsem volt békésnek nevezhető. Császlócon a helybeliek 1559-ben nem elégedtek meg azzal, hogy elfoglalták és felgyújtották a templomot, hanem még a plébánost is megölték, mert ragaszkodott hitéhez. 1573-ban Nyárádon, Nyárádi Miklós alispán gyilkolta meg egyik rokonát, mert az visszatért a katolikus hitre.54 A protestáns egyházszervezet kialakulásának kezdetei, a svájci irányú reformáció győzelme, zsinatok, hitviták A protestantizmus nagyarányú térhódítása és a plébániák sorozatos megszűnése 1560-ban arra vitte rá Verancsics Antal egri püspököt, hogy egyházmegyéjének protestáns prédikátorait - sikertelenül bár — megpróbálja „tévelygéseikről” meggyőzni a Tridenti zsinat szellemében. Szemében ugyanis ők még mindig a római katolikus egyház tagjai voltak, magát pedig püspöküknek tartotta. Próbálkozása azonban nem járt sok sikerrel.55 Talán ez is oka lehetett annak, hogy az országnak ebben a részében nem alakult ki szuperintendencia úgy, mint például a Tiszántúlon. A reformáció során kialakult egyházmegyék egészen 1733-ig megmaradtak az esperesi kormányzat mellett, nem hozva létre egységes igazgatású területet. A traktusok „esperesi szövetségben”, ún. „esperesi confraternitásban” éltek egymás mellett. Espereseik püspöki jogokat gyakoroltak, egységüket a generális zsinat biztosította. Mintául azok a késő középkorban kialakult fraternitások szolgáltak, melyek az alsópapság körében jöttek létre egyfajta önszerveződés alapján. Ide tartozott a zempléni, az abaúji, a borsod- gömöri, valamint az ungi egyházmegye. Egymás közötti kapcsolatuk nem volt túlságosan szorosnak nevezhető. A borsodi a török hódoltság miatt kötődött lazábban a „szövetséghez”, az ungi pedig a távolság miatt. A fraternitások közös szervezkedését 1562-re tehetjük azért, mert ez az év volt a lassan kialakuló protestáns szervezetek tömörülésének éve. A tiszáninneni egyházvidék gyülekezetei ekkora alakulhattak át annyira protestánssá, hogy önálló szervezeteket alkothassanak.56 Ez a helyzet annyi ideig állott fenn, amennyi éppen elég volt ahhoz, hogy az egri püspökkel egyébként sem törődő protestáns esperesek megszokják ezt az állapotot. Az eredmény az lett, hogy az említett egyházmegyékben valamennyi esperest megillette a „szuperintedensi” cím, amely mellett az „inspector” eineZOVÁNY1 JENŐ: Protestáns lelkészek nyugtatványai régi tized jegyzék mellett. In: Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár. Szerk.: ZsiNKA FERENC. Bp. 1929. 114-119. p. MAUKS ERNŐ: Ung vármegye múltjából. Szeged, 1909. (továbbiakban: MAUKS, 1909.) 78. p. KOVÁCS BÉLA: Az egri egyházmegye története 1596-ig. Eger, 1987. 160. p. Zsilinszky, 1907.95. p.