Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében

92

Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005)

vezés is gyakorta előfordult. Jogukban állt zsinatot összehívni, gyakorolták az egyházlátogatást, a fegyelmezést, képviselték az egyházat a világi elöljárókkal szemben. Szükséges megjegyezni, hogy Ung csupán annyira vett részt a közös dolgokban amennyire az feltétlenül szükséges volt. Jobban törekedett az önállóságra, mint a másik három.57 A fent említett jelenség magyar sajátosság volt. Amikor hazánkban aló. sz. közepén megindult a protestantizmus nagyobb területi egységbe való tömörülése, a folyamat kereteit nagy részben a régi római katolikus egyházi szervezet adta meg. Ezen a ponton a magyar reformáció „ellentmond” a svájci iránynak, hiszen Kálvin eltörölte a püspökség intézményét. Az egyházszervezet egyik alapsejtje az egyházmegye lett.58

A lelkipásztorok helyzete semmivel sem lett könnyebb, mint középkori elődeiké. Nagy többségük egyszerű származású volt, pályájuk, anyagi lehetőségeik alakulása a helyi birtokostól függött. Iskolázottságukat tekintve vegyes képet kapunk. Akadtak közöttük jólképzettek, de voltak kevésbé műveltek is. Ebben Ung semmiben sem különbözött az ország többi részétől. A település nagyságától, gazdasági helyzetétől függött, milyen lelkész jutott oda, hiszen a külországi egyetemet végzettek általában bővebb javadalmázású helyekre kerültek.

Ilyen parókiának számított Ungvár, ahonnét ránk maradt egy 1589- ből származó díjlevél Miskolczy Pál működésének idejéből. A díjlevél öt részre osztható. Miskolczynak külön javadalmazás járt a Drugethektől, ami főleg élelemből és ruházkodásra való szövetből állt. A díjlevél második felét a várostól kapott fizetés teszi ki. Innét 200 forintnyi készpénzt, fát, búzát és bort kapott. Dézsmában is részesült, valamint a 9 leányegyházból — amelyeket felváltva látogatott keddenként — szintén folyt be némi jövedelem, nem beszélve a stóla díjról. Katolikus elődje valaha ugyanezeket a juttatásokat kaphatta, mert ebben nem történt semmilyen változás a középkor óta sehol.59

A prédikátorok helyzetét vizsgálva tudjuk, hogy a tárgyalt korban nem volt elegendő számú és megfelelően képzett szolgálattévő sem itt, sem pedig máshol hazánkban Magyarországon és ez még sok évig így is maradt. Ennek oka az oktatás leromlott színvonala, valamint a zavaros politikai helyzet lehetett, nem beszélve arról a tényről, hogy a protestantizmus nem volt egységesnek nevezhető.60

Jól jelzik ezt azok a hitviták a svájci irány és Luther követői között, melyek aló. század utolsó évtizedeit jellemezték. Ezek a viták végül a két protestáns felekezet különválásához vezettek. Az első lépéseket Kopácsi

ZovÁNYl Jenő: A magyarországi protestantizmus 1565-től 1600-ig. Bp., 1977. (továbbiakban: ZOVÁNY1, 1977.) 165. p.

BlTSKEY, 1978. 68. p.

Komjáthy GÁBOR: Adalékok az Ungvári Ev. Ref. Egyház történetéhez. Ungvár, 1906. (továbbiakban: Komjáthy, 1906.) 8-9. p.

PÉTER, 2004.110. p.