Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében 89 A helvét irányzat megjelenése, Kálmáncsehi Sánta Márton szerepe Magyarország területén a reformáció svájci irányának első képviselői az 1540-es évek utolsó felében jelentek meg. Az 1545-ben megtartott erdődi zsinat végzései az úrvacsora kérdésében Melanchton szellemében íródtak, bár meghagyták még a fülbegyónást, s a résztvevők kijelentették, hogy a feloldozás, valamint a szentségek kiszolgáltatása és az ünnepek megülése terén a régi szertartásokat követik.39 A svájci reformáció radikális úttörője Kálmáncsehi Sánta Márton volt, aki a Zwinglit követő ághoz tartozott. Miután ez az irányzat az úrvacsorában csak jelképet látott, „sacramentáriusoknak”, az „szentségtagadóknak” nevezték követőit. I. Ferdinánd már az 1530-as években rendeletet hozott ellenük. 1548-as országgyűlés törvényben mondta ki, hogy a templomi képeket, oltárokat összetörő és elégető „sacramentáriusok” szigorúan büntetendők. Erdélyben Izabella királyné és Fráter György üldözték őket.40 Maga Kálmáncsehi az 1538-as segesvári hitvita után lett a reformáció híve. Gyulafehérvári kanonokként ugyanis, mint a vita egyik elbírálója, hivatalból részt vett ezen az eseményen.41 A hitvitát követően Mezőtúrra ment. Itt kezdetben Luther tanait hirdette, majd az 1550-es évek elején Zwingli szellemében kezdett el prédikálni.42 Zwinglianizmusa főleg a szertartásbeli radikalizmusban és a sákramentumok jelképi jellegének hangsúlyozásában állott. Úrvacsora tana ezzel szemben „túlhaladott” volt Zwinglién, helyt adva a Krisztussal való közösség gondolatának.43 Valójában inkább a Bullinger-Kálvin-féle felfogást vallotta, bár az előbbi közelebb állt hozzá mint Kálvin.44 A hagyomány szerint 1546-ban Munkács mellett Ungváron szintén prédikátoroskodott. Ezt az egyébként vitatható tényt több forrás is megemlíti. Elsőként Mészáros Károly, aki szerint Ungváron már 1546-ban volt helvét irányú közösség, melynek létrejöttében Kálmáncsehié és Petrovics Péteré, Munkács akkori uráé lett volna a főszerep. Mészáros két műre hivatkozott: Bethlen Farkas „Historia Transylvaniae” című könyvére, valamint Budai Ezsaiás „Magyarországi história” nevű munkájára.45 Megnéztem az említett könyveket, ám mindkét utalás hibásnak bizonyult. Bethlennél ugyan szó van a megadott oldalon Petrovics Péterről, de 1551. évi dátummal, Kálmáncsehi neve pedig meg sincs említve. Budai esetében ugyanez volt a helyzet. A téves adatot az idők folyamán mások is átvették, így: Haraszy Károly, Makay Dániel, vagy Csomár Zoltán. BüNYlTAl VINCE: A hitújítás történetéből. In: S^á^adok, 1887. 391. p. 40 Bitskey, 1978. 57. p. 41 ^ _ 1 ZOVÁNYI JENÓ: A reformáció Magyarországon 1565-ig. Bp., 1977. (továbbiakban: ZovÁNYi, 1977.) 145. p. 42 Bitskey, 1978. 59. p. 4’ HORVÁTH JÁNOS: A reformáció jegyében. Bp., 1957. (továbbiakban: HORVÁTH, 1957.) 267. p. 44 BüCSAY MIHÁLY: A protestantizmus története Magyarországon, 1521-1945. Bp., 1985. 59. p. 45 MÉSZÁROS KÁROLY: Ungvár története a legrégebbi időktől máig. Pest, 1861. 68. p.
