Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)
2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében
90 Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005) Történelmi tény, hogy Kálmáncsehi pártfogója Petro vies Péter volt, ám ő csak 1551-52 között kapta meg Munkácsot, Ungvárhoz pedig nem sok köze volt. Pártfogói szerepe Bereg és nem Ung vármegyére terjedt ki.46 A nevezett prédikátor pedig 1547-48 között Sátoraljaújhelyen szolgált, nem pedig Ungban, vagy Beregben. Beregszászi tevékenysége 1552- től bizonyítható. Természetesen nem kizárt, hogy mind újhelyi, mind beregszászi prédikátorsága idején megfordult Ungváron is.47 Sajnos kevés megbízható forrás maradt ránk erről az „erőszakos, durva humorú népszónokról”, ahogyan Révész Imre jellemezte. Kálmáncsehi egy kortársa szerint „külsőségeiben olcsó vallást hirdetett az embereknek, mondván, neki magának elég az a ruha, ami rajta van, és fizetést sem kér többet, csak amiből jól tud lakni”.48 Munkácsra kerülése annak volt köszönhető, hogy 1551-ben menekülnie kellett Debrecenből, ahová Sátoraljaújhelyről került. Itt ugyanis a makacsságig menő eréllyel próbálta meg eltávolítani a templomból az oltárt és a képeket, amivel nemcsak a híveket, hanem lelkésztársait is magára haragította. Ezt onnan tudjuk, hogy Debrecenből való szökése után Báthory András országbíró kerestette.49 1552-ben a ladányi zsinaton zwingliánus nézetei miatt a lutheránusok kiátkozták. Ekkor már Beregszászon lelkészkedett. Valószínűleg ő volt a vezetője annak a zsinatnak, melyet 1552 decemberében a városban tartottak. Fennmaradt ugyanis egy lista a zsinat résztvevőinek a neveivel, mely Kálmáncsehi Sánta Mártonéval kezdődik. Márpedig az akkori szokások szerint az ilyen listák élére mindig annak a prédikátornak a neve került, aki az összejövetelnek otthont adó helyen szolgált.50 A zsinaton egyébként a helvét irányt szorgalmazók arattak győzelmet. Kálmáncsehinek bizonyára része volt abban, hogy a résztvevők az úrvacsoratanról, a fülbegyónás elvetéséről és az oltárok eltávolításáról a svájci értelmezés szerint határoztak.51 1556-ban visszakerült Debrecenbe, ahol egy évet szolgált. 1557 decemberében hunyt el, mint a Tiszántúl nagy részére kiterjedő első helvét egyházkerület szuperintendense.52 Kálmáncsehinek ha volt is szerepe Ung reformációjában, az inkább közvetett, mint közvetlen, mert az erély, mellyel a svájci reformáció mellett foglalt állást és szorgalmazta annak elfogadását, túllépett Zemplén és Bereg határain rányomva bélyegét az egész régióra. 46 ZüVÁNYl Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: LADÁNYI Sándor. Bp., 1977. 474. p. 47 ZovÁNYi, 1977. 226. p. 48 Történelmi olvasókönyv. (Középkor, kora újkor) Szerk.: VÁRKONY1 GÁBOR. Bp., 1994. 204. p. 44 ZSILINSZKY Mihály: A magyarhoni protestáns egyház története. Bp., 1907. (továbbiakban: Zsilinszky, 1907.) 85. p. " BUDAI ÉZSAIÁS: Magy arország históriája 11. Pest, 1833. 154. p. 51 BlTSKliY, 1978. 58. p. Horváth, 1957. 267. p. 52