Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Végh Zsuzsanna: A reformáció előzményei és kezdete Ung vármegyében

88

Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005)

Fentebb említettem már a prédikátorok mellett a laikusok szerepét. A reformációról való híradásaikat a piacokon és fogadókban nyilván ugyanabból a társadalmi rétegből származók hallgathatták, mint nem olyan régen az obszerváns ferencesekét. Nem hanyagolható el ezen a téren a falusi papság szerepe sem. Egyes emberek befogadták, mások elvetették az új tanokat. Bizonyos azonban, hogy mindennapi beszédtéma lett a falvak és mezővárosok lakóinak a körében, hiszen a vallás kérdései, melyek eddig nyilvánvalóak voltak és biztos pontot jelentettek a hétköznapokban, most hirtelen tele lettek kérdőjelekkel.35 A végső döntés joga viszont már nem az ő kezükben volt. Valószínűleg Ung esetében elmondható, miszerint a nemesség társadalmi tekintélye, jogi és gazdasági szerepe erősen befolyásolta a parasztság elhatározását a vallási dolgok tekintetében ugyanúgy, mint az élet egyéb területén.36 A vidéki köznemesség úgy vélte, joga van beleszólni abba, hogy saját falujában — ahol lakhelye többnyire a templom mellett állt — milyen szertartás szerint menjen végbe az istentisztelet. Szavával szemben sem a lakosság, sem pedig a templom papja nem lehetett kezdeményező. Az utóbbiak inkább engedtek az erősebbik félnek, mert nem minden esetben volt hova menniük, a jobbágy pedig követte urát.37 Jó példa erre Csicser nevű község esete, ahol a földesúri család egyik ága a reformáció követőjévé vált, a másik megmaradt a római katolikus egyházban. A történtek folytán két részre szakadt nemcsak a falu lakossága, hanem maga a templom is. Szentélye a katolikusoké lett, másik felét a protestánsok vették használatba. Ez a helyzet a későbbiekben számos háborúság forrása lett a faluban.38

Amennyiben tehát summázni akarjuk, kinek is volt nagyobb része a reformáció elterjesztésében az ungi vármegyét illetően, akkor azt lehet mondani, hogy kivette ugyan belőle részét mindegyik társadalmi réteg, de a döntő szót a nemesség mondta ki. Legtöbb esetben persze, ami az uralkodó rétegnek politikai eszközt jelentett, az egyszerű embernél hitvallássá és életstílussá vált. Amit uraik kezdtek el, azt a köznép vitte tovább, és kitartásuknak köszönhetően maradt fönn.

A különbség egyébként a két felekezet között eleinte nem volt szembeötlő, talán ezért is fogadta be — sok minden egyéb mellett — olyan könnyen a vidéki lakosság. Az istentiszteleti liturgia sem egyik napról a másikra változott meg, hanem ez inkább egy folyamat része volt. Sok helyen évekig megmaradt a régi templomi felszerelés is. Nem tűntek el egyszerre az oltárok, a szentképek és a miseruhák sem.

Péter, 2004.76. p.

RÉVÉSZ IMRE: A magyarországi protestantizmus története. Bp., 1925. (A magyar történettudomány kézikönyve, III/4.) 17. p.

37 PÉTER, 2004. 85. p.

,8 BOGOLYJÁNOS: Templomaink. Királyhelmec, 1996. 142. p.