Egyháztörténeti Szemle 6. (2005)

2005 / 2. szám - TANULMÁNY - Miskolczy Ambrus: A magyar-zsidó nemzeti identitástudat forrásvidékén Horn Edével a reformkorban

40

Egyháztörténeti Szemle VI/2 (2005)

mihelyt oly pontra állott, honnan ha népszerű maradand, többet használhat, mint az előtt, már megfeszíti. [...] Nekünk olyan nép kell, mely jeleseit becsülni nem tudja, mely egymással veszekszik. [...] Mi és feleink ezer s ezer úton körmeinkben tartjuk a pénzpiacot; az ipart idegen gyülevész nép űzendi, s a magyar gazdatisztjeinké lesz saját földjén. O vezeti a címet és zsellérkedik; mi pedig szolgáknak látszva országiunk.”130

Kuthy Lajos élete is példa arra, hogy antiszemita íróink általában anyagi nehézséggel küszködő bértollnokok, a történelem azon hullámlovasai, akik a forradalmi demokratizmusban éppen úgy megmártóztak, mint a zsarnokság titkosszolgálati teendőinek ellátásában. Bár Szabó Dezső 1938-ban a „halálukban is, ma is aktuális” írók közé sorolta,131 sőt írói erényeiért még Mikszáth Kálmán is becsülte, némi irigységgel jelezve, hogy említett regényéért hatezer forintot tett zsebre. „Mély megfigyelője a természetnek és páratlan leíró” — írta róla Mikszáth, hogy aztán némi sajnálkozással és elégtétellel mesélje el, miként sikerült őt, aki egyébként Batthyány Lajos titkára is volt, az 1850-es évek elején kormányhivatalnoknak beszervezni: „Senki se ragadt lépen, csak Kuthy Lajos. A szürke kis alakok, az éhenkórászok, a bohémek mind visszautasították, de ő »az irodalom grófja« beugrott, mert nem tudott szegény lenni.” így: „Le volt taszítva az Olympusról, mert nem tanult meg egyet, amire magyar írónak mindenekelőtt el kell készülnie: nem tudott szegény lenni.”132 Nota bene: pénzért foglalt állást 1841-ben a Széchenyi-Kossuth vitában, egy kis brosúrával, amelynek folytatása — életrajzírója nagy megkönnyebbülésére is — elmaradt.133 A távolság, úgy látszik, megszépít, mert a jobb ízlésű kortársak véleményét tolmácsoló Pálffy János nem ilyen hízelgő: „Ennél az embernél nincs Magyarországnak undokabb politikai renegátja.”134 így még az ügymöki szerepet vállaló és rendszeresen bizalmas jelentéseket is készítő irodalomtörténész, Toldy Ferenc, az Akadémia elnöke is undorral számolt be Kuthyról, aki Batthyány Lajost, „saját jóltevőjét mindenütt meggyanúsította, azzal vádolván, hogy' ő Magyarország érdekeit az osztrák kormányzat kedvéért elárulja,” és úgymond „kommunizmust kívánt”.135

Az ún. zsidó világuralom kérdésének vagy inkább motívumának másik oldala, hogy' a fantazmagóriák világában valóban akadt olyan nagy fantáziájú lélek, aki — a zsidó kiválasztottságot újrafogalmazva — a Habsburg

Kuthy Lajos: Hazai rejtelmek. II. Pest, 1846. 95-117. p.

Szabó Dezső: Az egész látóhatár. II. Bp., |é.n.| 258.

L MIKSZÁTH KÁLMÁN: Kuthy Lajos. Hazai rejtelmek. I. Bp., 1906. IX-XI. p.

131 Waj.i.kntiny DliZSÖ: Kuthy Lajos életrajza. Rimaszombat, 1897. 78. p.

1,4 PÁLFFY János: Magyarországi és erdélyi urak. II. köt. Kolozsvár, 1939. 122. p.

' Kornai ISTVÁN: A bécsi császári kormányok kémeinek jelentései a magyar írókról. — Petőfi Irodalmi Múzeum, V 4131-204. sz.; PAJKOSSY GÁBOR: Toldy Ferenc pályaképéhez. In: Magyarhontól az Újvilágig. Emlékkönyv Urban Aladár ötvenéves tanári jubileumára. Szerk.: ERDŐDY GÁBOR - Hl'RMANN RÓBLRT. Bp., 2002. 180-198. p.